Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - Büntetőjogi tanulmányok

357 17. vitéz Moór Gyula: Az esküdtbiráskodás kérdéséről. 18. Balogh István: A büntetés kiszabása tárgyában érvényesíthető semmiségi panaszok revíziója. 19. Zöldy Miklós: Büntetőparancs és ujrafelvétel. 20. Auer György: A terheltnek kihallgatása és vallomása. 21. Illés József: Az istenitéletekről. 22. Kenyeres Balázs: Boncolásokról. 23. Kováts Andor: Aktuális kérdések a büntetőeljárás-elévülés tanában. 24. Isaák Gyula: A külföldi közhivatalnok büntetőjogi felelőssége. 25. Szondy Viktor: A külföldi felmentő Ítélet belföldi joghatálya. 26. Szászy István: A külföldi büntetőítéletek belföldi hatályának elismerése, az elitéltek jog- és cselekvőképessége szempontjából. 21. Dorning Henrik: A bűnügyi rendőrség nemzetközi összemüködése. 28. Faluhelyi Ferenc: A bűnügyi jogsegély a nemzetközi jog hivatalos kodifikálásának prognammjában. 29. Irk Albert: A nemzetközi bűncselekmény és a nemzetközi büntetőbíróság eszméje. Huszonkilenc tanulmány . . . huszonkilenc legújabb gyöngyszeme a magyar szellemi erőnek. Ennél a büszke örömmel tett megállapításnál felszínre kívánkozik annak kifejezése, hogy elháríthatatlan gátlások hiányában ez a szám nagyobb aritmetikai méretben jelentkezett volna. A magyar büntetőjogtudomány reprezentatív nagysága méltó erre a szerény megjegyzésre... A huszonkilenc tanulmány kiegészül egy tizenhét oldal terjedelmű harmincadik cikkel, amely Angyal Pál irói műveinek címeit sorolja fel. Ez a közlés megjegyzés nélkül illeszkedik bele abba a harmóniába, amelyet a Büntetőjogi Tanulmányok megjelenése és annak alkalma jelent. Betegségi és baleseti biztosítás. írták: dr. Szabó Miklós járásbiró és dr. Vincze Gyula bírósági titkár. (Jogi Hirlap: „A társadalombiztosítás jogszabályai" kiadványsorozata III. kötetének első része, 566 oldal.) A társadalombiztosítás nálunk egyáltalán nem örvend népszerűségnek. Azzal kapcsolatban — rendszerint — csak panaszokat hallottunk és hallunk. Részben ez az oka tannak az idegenkedésnek, amit vele szemben lépten-nyomon észlelünk. Az idegenkedés másik oka — egyebektől eltekintve — a társadalomíbiztosítás céljainak, alapelveinek nem ismerése illetve félreismerése, a vonatkozó jogszabályok nagy tömege, gyakori változása és a szinte áttekinthetetlen összevisszasága. Ezeknek a körülményeknek és a társadalombiztosítás jelentősége általános lebecsülésének a következménye volt azután az, hogy a jogi irodalom és annak munkásai egyáltalán nem foglalkoztak és foglalkoznak a társadalombiztosítás (hatalmas jogterületével, hogy az még ma is „terra incognita" a jogászok előtt, pedig annak — a szociális fejlődés mai irányzatamellett — nem múltja, de jövője van és annak nem egy-kettő, de számtalan és milliókat érdeklő kérdése vár megvitatásra, tisztázásra. Társadalombiztosítás alatt nálunk az őstermelés (mezőgazdaság, erdei méhészet) körén kívül eső vállalatoknak, üzemeknek, hivataloknak és foglalkozásoknak, ezek munkavállalóinak és a háztartási alkalmazottaknak