Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1933 / 10. szám - Büntetőjogi tanulmányok
351 dezésére. Eltekintve attól, hogy erre semmi képen képesek nem volnának, már csak azért sem, mert — iha jobb viszonyok között talán szeretnének is az autonómiában részt venni — teljesen lerongyolódott állapotukban és a legszükösebb napi kenyér utáni harcukban kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy közgyűlésen részt vehetnek-e és az Ügyvédi Tanács tagjaivá választhatók-e vagy nem? Az ügyvédek igen nagy tömege azok közül kerül ki, akik a kamara küszöbét éveken át át nem lépik, akik soha semmiféle formában se ambicionálták a kari autonómiáiban való részvételt. Ha tehát ezek megerőltetéssel tudnák is hátralékukat rendezni, a létesítendő szankció erre nem fogja őket ösztökélni. A harmadik csoporthoz kell sorolnunk azokat, akik még nem fásultak el egészen, akik kedvet, hivatottságot éreznek magukban a kari munkára és akiknek értékes munkáját a kamara és általában a kar eddig is örömmel és haszonnal vette igénybe, akik azonban mégis abban a helyzetben vannak, hogy bármily megerőltetéssel is csupán részletekben tudnak igen-igen nehezen kötelezettségüknek megfelelni és a kényszerű kihagyások folytán felgyülemlett hátralékot törlesztgetni. A karnak ez az értékes eleme önérzetében mélyen megbántva, nem fog tudni szabadulni ama érzés alól, hogy nemcsak a kamarai, hanem az egész kari életből ki van tagadva, mert megbélyegezettnek fogja magát érezni és épen ezért eddigi munkásságával felhagyva vissza fog húzódni a kari iköz- és társadalmi élet minden megnyilvánulásától, munkájától. A kamarának pedig, amelynek életéből kirekesztetett, a tájékára sem fog menni, úgy hogy még az igen értékes könyvtár használatáról is kénytelen lesz lemondani. Hátralékát azonban még ilyen áldozatok árán sem fogja tudni rendezni, nem különösen a folyó óv végéig. f\ Büntetőjogi tanulmányok. — Angyal Pál születése hatvanadik és jogtanári működése harmincötödik évfordulójának emlékére. — Budapest. Pallas Irodalmi és nyomdai rt. kiadása 1933. — 397 oldal. Legutóbbi számunkban megemlékeztünk arról az ünneplésről, amelyben tudományos életünk kiválóságai a tisztelet és a barátság érzése alapján részesítették Angyal Pált munkás életének hatvanadik esztendeje alkalmá/ból, amely élet-mérföldjelző -összeesett jogtanári működésének harmincötödik esztendejével és iá Pázmány Péter Tudományegyetem Magnificus Rectorává választatásával. Az emlékező összejövetel kerete a tudományos élet nagysúlyú képviselőinek volt nemes ünneplése, amelyet színessé tett az alkotó erő nagysága fölött érzett öröm bensőséges hangulata, melegséggel vett körül a tiszteletből sugárzó szeretet őszintesége; a jubileumi ünneplés tartalma pedig magának a tudományos irodalomnak vált olyan ünnepévé, amely a
