Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - A jogérvényesítés szempontja a nemzetközi magánjogban

349 KRITIKAI SZEMLE. Távol áll tőlünk, hogy a kétségkívül csupán átmeneti intézkedésnek és szűkségjogszaibálynak szánt gazdarendeletet komoly jogforrásnak tekintsük és annak rendelkezéseit élő jogrendszerünkbe beleilleszteni törekedjünk, — mégis akad ebben az oly sok oldalról megbírált rendeletben is olyan gondolat, amely érdemes arra, hogy a jövendő jogalkotás szempontjából is foglalkozzunk vele. Ilyen gondolatnak kell tartanunk az új gazdarendelet (14.000/ 1933. iM. E. számú rendelet) 14. §-ának 9. pontját, amely — a korábbi 6.300/1932. M. E. számú gazdarendelet 3. §-ának 16. pontjával egybehangzóan — az ingók kiadására és általában n'em pénzbeli szolgáltatásra irányuló tartozásokat az általános végrehajtási tilalom alól kiveszi, azonban a tulajdonjog fenntartásával eladott dolog visszaadására irányuló követeléseket csak akkor, „ha a dolog vételárának még a fele sincs kifizetve". Ismeretes bíróságainknak .az az újabb joggyakorlata, amely a tulajdonjog fenntartásával eladott dolgok visszakövetelésénél az eladó visszakövetelés! igényének a legszélesebb keretek között érvényesülést enged, még akkor is, ha a jogfenntartással eladott dolog vételárának bármily csekély részié maradt is kiegyenlítetlenül. A jelenlegi birói gyakorlat, <a pár év előtti ellenkező gyakorlattal szemben, még akkoir is elismeri a fenntartott tulajdonjog érvényesíthetőségét, ha az eladó egy korábbi perben előbb a hátralékos vételár behajtását kísérelte meg és az így nyert korábbi ítélet alapján esetleg már megelőzőleg eredménytelen kielégítési végrehajtást is vezetett a fenntartott tulajdonjoga alapján visszakövetelt dologra. A szerződési szabadságnak és a tulajdonjog sérthetetlenségének elvén felépült ennek a kétségkívül helyes birói gyakorlatnak az elméleti elgondolása szerint az eladó részére fenntartott tulajdonjog kétféleképen gyakorolható: vagy úg}r, hogy a fenntartott tulajdonjogát érvényesítő eladó a visszavett árut a fizetéssel késedelmes vevő terhére a K. T. 351. §-ában foglalt jogszabály analógiájára értékesíteni és a befolyt vételárat a vevő tartozásának törlesztésére tartozik fordítani, vagy pedig úgy, hogy a fenntartott tulajdonjogának gyakorlásával az eladó az eredeti adásvételi szerződéstől elállottnak tekintendő, amely esetben a felek között a szerződéskötést megelőző állapot állítandó helyre. Amennyiben a felek között létrejött szerződés e tekintetben nem rendelkezik, úgy birói gyakorlatunk a Magánjogi Törvénytervezlet 1367. §-ában is megnyilatkozó azt az értelmezési szabályt alkalmazza, hogy ilyenkor, kétség esetében, a fennta.rtott tulajdonjog kikötését úgy kell érteni, hogy a vételár teljes megfizetése a tulajdonjog átruházásának halasztó feltétele és hogy ekként a vevő fizetési késedelmének esetében az eladó az ügylettől való elállásra van feljogosítva. Egy pillanatig sem jut ugyan eszünkbe, hogy az imént vázolt, jogi szempontból kifogástalan, jelenlegi birói gyakorlattal szemben a korábbi helytelen foggyakorlatot sírjuk vissza: mégis rá kell mutatnunk arra, hogy a fenntartott tulajdonjognak minden korltáozás nélkül való gyakorlása, —• különösen a fentebb érintett első módozat (a késedelmes vevő terhére