Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - A gazdatartozások fizetésének szabályozása

334 szüntetni. Ezzel szemben kétségtelen az is, hogy egy minden részletében keresztülvitt teherrendezés nem volt lehetséges, nem csak azért, mert e földteherrendezésnek financiális lebonyolításához szükséges pénz most, a válság súlyos korszakában, rendelkezésre nem állott, hanem azért is, mert még nem éltük át a gazdasági válságot, különösen ipedig a mezőgazdasági termelés krizisét. A világgazdasági válság minden nap új és új meglepetésekkel szolgál, teljesen bizonytalan tehát, hogyan, miképen fogják a kapitalista államok, különösen Magyarország e válság súlyos csapásait átélni. A végleges megoldáshoz a magyar mezőgazdasági termelés és termés-értékesítés elkerülhetetlen átalakulásának legalább irányát kellene ismerni. Ennek folytán a gazdaadósságok rendezésének alapjait és kereteit lehetett és kellett csak megszabni anélkül, hogy e keretek végleges betöltése ma megtörténhetett volna. Az 1933. évi október 23-án megjelent 14.000. számú rendelet szerencsés kézzel oldja meg ezt a feladatot. A rendelet csak 1935. évi október 31-ig terjedő szabályozást tartalmaz. Ennyiben ideiglenes természetű. Ezzel szemben azonban deklarál és elvileg kereszlülvisz (három olyan gondolatot, amelyek helyesen fogják a végleges rendezés alapját képezni. Az első gondolat a védelemre, segítségre és rendezésre szoruló földbirtokok körének megállapítása. A rendelet szerint ez a megállapítás nem statisztikai felvétellel történik, hanem az adós akaratnyilvánítása alapján, feltéve, hogy a birtok eladósodottsága a rendeletben megállapított minimális mértéket (a kataszteri tiszta jövedelem 15-szörösét) eléri. A rendelet tehát az adósra bízza azt, hogy birtokát és ezzel önmagát besorozza-e a rendezésre szoruló, eladósodott gazdaadósok közé. Ebben az intézkedésben igen magasrendű gazdasági és szociális gondolat rejlik. Semmilyen átlagos birtokértékelés és adósságszámítás nem alkalmas annak megállapítására, hogy mely birtok és birtokos szorul rendezésre és segítségre. Igen helyesen tehát a birtokos maga kell, hogy önmagát védelemre szorulónak nyilvánítsa, amit feltehetőleg csak akkor fog megtenni, ha erre feltétlenül rászorul, különben nehezen fogja magát elhatározni, hogy elismerje magára nézve mindazokat a korlátozásokat, amelyeket a rendelet azokra nézve állapít meg, akik a védelmet igénybevenni kívánják. A rendeletnek ez a gondolata meg fogja szüntetni az ideiglenes gazdavédelemnek a bevezetésben említett politikai hátrányait. Hamarosan tisztán fog előttünk állani a gazdaadósválság terjedelme, egyénileg fogjuk ismerni a védelemre szoruló gazdák nevét, eladósodottságuk mértékét és — ami szintén fontos — az érdekelt hitelezőket. Ilyen módon a gazdaadósságok ügye nem lesz többé politikai jelszó, hanem átalakul a gazdasági és társadalmi kormányzás fontos, de konkrété áttekinthető feladatává.