Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - Az egyfokú fellebbvitel

331 hogy az eladó az árut saját eladójától nem kapta meg, arra, hogy a teljesítés idejében ily árukkal nem rendelkezett, — abból, hogy bizonyos állomásokon tömeges és erőszakos fosztogatások előfordultak, arra, hogy az ugyanott, ugyanakkor kifosztott állapotban talált vasúti küldeményt is az erőszakosan fellépett csoport fosztotta ki, amikor nincs kizárva az állomásra érkezés előtti közönséges lopás, — abból, hogy a ifeleségnek halálakor vagyona volt, arra, hogy ez a vagyon a hagyatéki ingók szerzésekor is megvolt, — abból, hogy a végrendeleti tanuk a végrendelkezés körülményeire a kihallgatáskor már nem tudtak visszaemlékezni, arra, hogy a záradékban tanúsított együttes jelenlét nem volt meg, — stb., semmi akadálya sincs annak, hogy a büntető bíróság is ily tág köfiben értelmezze a helytelen ténybeli következtetés fogalmát. Ezt példákkal illusztrálva, ha egy bűnperiben az a vita tárgya, hogy a vádlott egy ügylet után (fogadott-e el jutalékot és ezt a tényt az alsóbiróság csupán ama köztudomásúnak vett ténynek alapján állapítja meg, hogy a nyereséges vállalkozásban résztvevőket szolgálataikért díjazni szokták, — a felsőbiró ellentétes megállapításra juthat, ha e feltételezésnek a bünper adatai ellenére szólnak. Ilyen ítéletre már találunk a kir. Kúria gyakorlatában. (B. II. 1867/1933.) Vagy ha az alsóbiróság azért nem állapítja meg a bűnösséget, mert a vádlott a cselekményt egy órával megelőző időre kétségtelen alibit bizonyított, egy óra alatt pedig nem juthatott el a cselekmény színhelyéhez — a ífelsőbiró a helyiviszonyok ismeretében ellenkező megállapításra juthat. Épp így más megállapításhoz juthat a felsőbíróság, midőn a tényállás egy oly tanú vallomására alapíttatott, kinek jelleme, értelmi állapota a félhez való viszonya, az ő szavahihetőségét az életfelfogása szerint kizárja, ivagy csupán hallomásból merített tudomásra alapíttatott az ítélet stb. — Igaz, hogy ezekben az esetekben a felső biró határozata már súrolja a bizonyítékok mérlegelésének határait, azonban nem lépi át azokat, e megállapításokat « közvetlenség sérelme nélkül megteheti. Ha ilyen tág körben értelmezzük a helytelen ténybeli következtetés fogalmát, nem lehet kétség az iránt, hogy a felsőbiró mindig fog módot találni megsemmisítésre, ha az alsóbiró ténymegállapítása tekintetében aggálya van. A felülvizsgálatnak ez a mérve természetesen a legélénkebben érinti a felek jogait, azért ki kell mondani, hogy a felek fellebbvitellel ezen az alapon is élhetnek. Nyilvánvaló az is, hogy ha nem kizárólag tárgyi bizonyíték az ítélkezés alapja, a felsőbiró, hogy a szóbeliség és közvetlenség elvét meg ne sértse, nem hoz új Ítéletet, hanem az alsóbirót részletes indokolással utasítja új határozat hozatalára, s az új eljárással vagy a már eljárt vagy más hasonló hatáskörű bíróságot bíz meg. Ezzel kapcsolatban még azt kell kiemelni, hogy az ujraifelvételek nagy számát lehetőleg korlátozandó, módot kell adni a leieknek arra, hogy a fellebbviteli bíróság előtt új bizonyítékokra is hív 'átkozhassanak,