Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 9. szám - Illetékesség haszonbérleti ügyben

311 A tiltott tőzsdejáték fogalmi meghatározását illetően eddig sem törvényeink, sem birói gyakorlatun'k nem ismert pontos szabályozást, sőt a gyakorlati jogász mindezideig sem a judikaturában, sem a jog­irodalomban nem talált még csak elfogadható támpontot sem abban a tekintetben, hogy adott esetben valamely tőzsdeügylet a birói olta­lomban nem részesíthető játékügyletnek minősíthető-e, vagy sem. A játékügylet fogalmi körének szabatos meghatározása annál nehezebb, mert köztudomású, hogy a mindennapi élet üzleti forgalmában a ki­zárólag spekulációra irányuló játékjellegű ügyletek is formailag és könyveléstechnikailag valamely egyébként megengedett ügylet alak­jában nyernek lebonyolítást és a gyakorlati életben elképzelhetetlen az az eset, hogy a felek már előre kifejezetten leszögeznék azt, hogy ügyleti szándékuk a birói úton nem érvényesíthető játékügylet meg­kötésére irányul. Éppen ezért a Kúria hiteljogi tanácsai részéről egyes esetekben megkívánt 'az a feltétel, hogy a felek megállapodása már eleve kizárja pl. az ügylet tárgyát tevő értékpapírok leszállítását, ille­tőleg hogy a felek megállapodása kifejezetten az árhullámzásból eredő különbözet elszámolására irányuljon: a tőzsdei játékügylet fogalmi meghatározásánál megnyugtató alapul nem lehet alkalmas. A gyakorlati jogász tanácstalanságát növelte az is, hogy a Ma­gánjogi Törvénytervezet idevonatkozó 1368. §-a egyfelől nem volt még élő jogszabály, másfelől, hogy ennek szövegezése sem volt 'ki­elégítő. Bizonyára csak igen kevesen szereztek tudomást arról, hogy jog­szabályainknak ezen a hiányosságán éppen egyik olyan újabb törvé­rryünknek egy elrejtett rendelkezése segített, amely törvényünkről maga az igazságügyminiszterium kodifikáoiós osztályának kiváló ve­zetője mondotta el a közelmúltban megtartott jogászegyleti előadása során azt,*) hogy ez a törvény olyan volt, hogy megalkotá­sánál a jogszabály megelőzte az életviszonyokat és amelynek egyes rendelkezései épen ezért csupán eredménytelen kísérletek maradtak. Az „egyes gabonanemííék értékesítéséről" szóló 1930. évi XXII. t.­cikkre gondolunk, amelynek a legkülönbözőbb jogterületekre kiter­jedő rendelkezései között a gabonaihatáridő-ügyletek kérdéseivel kap­csolatban a tőzsdei játékügylet olyan 'kitűnő fogalmi körülírását is feltalálhatjuk, amely úgy a jogirodalom, mint a korábbi birói joggya­korlat tanulságait is figyelembe veszi és amely a joghasonlatosság elve alapján az egyébként kereskedelmi ügyletek tormájában jelent­kező mindennemű spekulatív 'játékügyletre kitűnően alkalmazható. A most hivatkozott 1930. évi XXII. t.-c. 44. §-ána'k második be­kezdése szerint tehát játék esetét kell megállapítani, ha az ügylet tárgyát tevő árumennyiség a felek termelésével vagy szükségletével nincsen arányban, ha a felek vagyoni viszonyaiból vagy az eset egyéb *) Dr. Vladár Gábor előadása ,,A ihatályos jogszabályok hivatalos összegyűjtéséről". Magyar Jogászegyleti Értekezések I. évf. 3. számú füze­tlének 289. lapján.

Next

/
Oldalképek
Tartalom