Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8. szám - A polgári perrendtartás magyarázata

283 Ez a kiváló munka különben jóval többet nyújt, mint amit címe mond.. Nem is említve ugyanis a tulajdonkópeni peres és nemperes eljárásra vonatkozó jogszabályok feldolgozását, felöleli ez a kommentár a jogegységi és elvi határozlatokat és egyéb bir. gyakorlatot; ott találhatók a törvényeik indokolására vonatkozó, valamint az irodalmi utalások; ott találhatók továbbá a törvénykezési illetékszabályok és az azokm vonatkozó közig, bírósági határozatok. Ott találhatók továbbá a külön bíróságok és közig, hatóságolkra vonatkozó jogszabályok és döntések, amennyiben magánjogi vonatkozásúak. Ezt a tömérdek nagy anyagot dolgozta fel szerző, még pedig minden részét ugyanlazzal a szorgalommal, pontossággal és lelkiismeretességgel, amelyet már e nagy mü megindulása óta ismételten kiemeltem. Dacára e nagy anyagtömegnek, a kommentár sehol sem hosszadalmas és terjengős. Ez a mü mindazt, amit már megindulásakor igért, végig megtartotta: minden idetartozó kérdésben tanít, oktat, felvilágosít, útbaigazít. A tudós szerzőnek e fényesen sikerült nagy müvéhez őszintén gratulálok; ez a mü a hazai jogi szakirodalomban a legelsőbbek közé sorozandó, ezért annak minél nagyobb elterjedése úgy az elméleti, mint a gyakorlati jogéletünk érdekében feltétlenül elvárható. Dr. Schuster. Magánjogi alapismeretek. A mindennapi élet jogi rendje. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium megbízásából írta: dr. Sárffy Andor kir. Ítélőtáblai biró. (Kiadja: Zempilén vármegye közönsége. XII. 260. 1.) A magánjog rendszerének népc^erű előadása nem kis feladat, de e feladat helyes megoldásának kétségkívül igen nagy fontossága van különösen nálunk, ahol a nép egészséges természetes jogérzéke ellenére is a vigilantibus iura elv sokszor okoz népünkre súlyos hátrányokat. Felismerték a feladat nagy' jelentőségét a külföldön is, így pl. Németországban — különösen a ptk. életbelépése után — egymást érték a népszerű magánjogi kiadások, amelyek a legkülönbözőbb eszközöket vették igényibe arra, hogy a jog elvont tételeit a nép szélesebb rétegeihez közelebb hozzák. Volt olyan is, aki a német ptk. egész anyagát közmondások formájában igyekezett előadni. Ahol megfelelő meglévő közmondást nem talált, ott közmondásszerü új axiómát alkotott a szerző. Ez a megoldás valami szerencsésnek nem tekinthető, mert a joganyagot teljesen atomizálja. Egy helyes gondolat azonban ebben a grotesziknek látszó ötletben is van. Nevezetesen az, hogy a magánjog népszerűsítése körében nem szabad visszariadni a szépirodalom rendszerinti eszközeinek alkalmazásától sem. Ennek a tételnek az elfogadása azonban nem sokat ér az olyan jogi iró számára, aki nem tud a szépirodalom eszközeivel bánni és, aki épen jogászi mivoltánál fogva annyira beleélte magát az absztrakt gondolkodási módba, hogy az anyag más módon feldolgozására már csak ezért sem képes. Abban tehát, aki sikeresen akar vállalkozni a