Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 3. szám - A büntetőjogi perorvoslati rendszer reformja

109 ELŐADÁSOK. 7^ A büntetőjogi perorvoslati rendszer reformja. Dr. Zehery Lajos tudományegyetemi m. tanár, ni. kii. igazságügyministzeri o. tanácsos előadása a Magyar Jogászegyletben. A bűnvádi perrendtartásról szóló 1896:XXX1II. törvényciklt hatálybalépésének első éveiben megnyilvánult az a felfogás, hogy a pér: orvoslati rendszer és az egyes perorvoslatok részletes szabályozása nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyek a büntető igazságszolgáltatás helyes céljának szemszögéből vele szemhen támaszthatók. Fayer László pl. azt kívánta, hogy legalább a semmiségi panaszra vonatkozó rendelkezéseket még a törvény hatályba lépése előtt át kellene dolgozni. Tudományos egyesületek, szakfolyóiratok a perorvoslati rendszer bírálatával foglalkoztak. Nagyjelentőségű az 1911-i országos jogászgyűlés, amelynek III. szakosztálya azt a kérdést vitatta meg, hogy a bűnvádi perrendtartás perorvosiati rendszerét mily irányban kellene módosítani. A jogászgyűlés, Degré Miklósnak és Finkey Ferencnek, büntetőjogtudományunk fényes oszlopainak véleménye és Doleschalf Alfréd előadói javaslata alapján az ismeretes halasztó határozatot hozta. A felmerült reformjavaslatok némelyikét megvalósította az 1907:XVIII., az 1914:XIV. törvénycikk, a háború kitörése azonban megállította a fokozatosan haladó kodifikáció útját. Az 1921:XXIX. és 1930:XXXIV. törvénycikkek a büntetőigazságszolgáltatás kérdéseivel kifejezetten az államháztartás pénzügyi helyzetének értékeléséből származtatott egyszerűsítés és gazdaságosság szemszögéből foglalkoznak. Mendelényi László a perorvoslati eljárásról szóló kitűnő kommentárjában, továbbá 1931. évi december hó 5-én és 1932. évi november hó 26-án tartott jogászegyleti előadásaiban szélesalapú felépítésül lehetette a javaslatot, hogy a büntető perorvoslati rendszer reformjának kérdését újból napirendre kell tűzni és tüzetes tanulmányozás tárgyává kell tenni. A Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztálya ezt a kérdést tette idei programmjának tengelyévé és ennek megvalósításaképen tartotta meg dr. Zehery Lajos tudományegyetemi m. tanár, műegyetemi h. tanár, igazságügyminiszteri o. tanácsos 1933. február 4-én bevezető előadását, amelyben széles elméleti, gyakorlati, történeti és összehasonlítójogi alapon felölelte a perorvoslati rendszer összes alapproblémáit. Hangsúlyozta, hogy az egyszerűsítés és a gazdaságosság tekintetének vezető szerepe a magyar nemzet jogalkotó géniuszának öröklétéhez viszonyítva mégis csak átmeneti cél, nem jelentheti tehát azt, hogy jogrendszerünk, egyes jogintézményeink csupán ilyen szükreszabott jogpolitikai horizontba vetítessenek ki. Elvégre is, épen a jogász meggyőződése a legtörhetetlenebb a legsötétebb időben is — hogy a magyar jövendőnek lesznek átfogó jogi problémái is és az elesettség nehéz idejében, tovatűnő, gyorsiramú szükségletek kielégítése közben szabad, sőt kell is álmodni is s az