Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 3. szám - Az igényperek csökkentésének módja

102 jövedelemnél a tizenhatszorpst, 2C.0G0 P házbérjövedelemnél ^ pedig a nyolcszorost rendeli alkalmazandónak. Hogy a tavalyi rendelkezéseken változás nem történt, kétségtelenül indokolható azzal, hogy azóta a házbérjövedelmek is mélyen alászállottak és így a szorzószám változatlanul hagyása mellett is kifejezésre jut az. időközben bekövetkeztet értékcsökkenés. Ámde kétségetlen, hogy már a tavalyi értékelés sem felelt meg a tényleges helyzetnek és azt hisszük, könnyen kimutatható az is, hogy az értékcsökkenés nagyobb arányban történt, mint a bérjövedelem csökkenése. Akik a gyakorlati életben benne vannak, nagyon jól tudják, naprólnapra látják, hogy az ingatlanokért való vételi ajánlatok és maguk a vételárak is messze alatta maradnak a rendelet által feltételezett értékeknek. Különösen áll ez a kisebb értékű ingatlanokra, ahol a szorzószám a nagyobb ingatlanok szorzószámának kétszeresére is emelkedik. Ez a körülmény pedig éppen a kis embereket sújtja legjobban és adóztatja meg őket nemlétező vagyonok után. A köznek vélünk szolgálatot tenni, amikor erre az illetékesek figyelmét felhívjuk s talán nem indokolatlan az a kérésünk, hogy tegye a pénzügyi kormányzat a mindennapi forgalmi életből beszerzett példák és tapasztalatok alapján nevizió tárgyává ezt az egyik évről a másikra változatlan szöveggel átvett, de a mai viszonyoknak semmiképen nem megfelelő intézkedést. Érdekes előadást hallottunk nemrégen a Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályában. Dr. vitéz Pétery Aladár a végrehajtási eljárás aktuális kérdéseiről adott elő. Előadásából különösen az a rész ragadta meg figyelmünket, amely a végrehajtható kiadmány intézményének a gyakorlatban mutatkozó anomáliáiról szólt. Meg tudtuk előadásából, hogy a törvényszék fellebbvietli tanácsai ismételten foglalkoztak azzal a nehéz kérdéssel, hogy vájjon adott esetben a végrehajtást végrehajtható kiadmány, avagy kérvény útján kell-e kérni. A törvénymagyarázat szempontjából rendkívül érdekes dogmatikus kérdések kerülhettek itt szóba, nagyszerű akadémikus vitatkozásokra nyílhatott alkalom, de önkéntelenül fel kell kiáltanunk, hogy vájjon mi értelme van ennek gyakorlati szempontból? A Te. célja az eljárás egyszerűsítése, a bíróság munkájának tehermentesítése volt és megérhetjük, hogy talán még a Kúria jogegységi tanácsát is foglalkoztatni fogja ez a vitás és nagyfontosságú kérdés. Hogy a közigazgatási bíróság nem fog kitérni tudni az ennél az intézménynél felmerülő illetékjogi problémák elől, az már bizonyosnak látszik. Vájjon felér-e mindezzel a birói munkaszaporítással a segédhivatal számára előállott munkamegtakarítás? És vájjon az ügyvédek .szamára jelent-e ez bármely munkacsökkenést, amikor a végrehajtási kérvény blankettájának kitöltése ugyanannyi időt és munkát vesz igénybe, mint a végrehajtható kiadmányé? Az azonban bizonyos, hogy a végrehajtás elrendelése köriili zavarok a legnagyobb bizonytalanságot és veszélyt idézhetik elő a követelés behajthatósága körül. Jtt az ideje, hogy ezt az egyébé ként jószándékú, de a gyakorlatban sehogy sem bevált, sőt egyenesen káros intézményt Corpus Jurisunkból mielőbb töröljük! ndh.