Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 3. szám - Az igényperek csökkentésének módja

97 Hogyan lehetne az igényperek áradata ellen védekezni? A legegyszerűbb módot mindenesetre az adókincstár választotta érmek megoldására, mert tudvalevőleg a K. K. H. Ö. rendelkezései értelmében a hátralékos lakásán köztartozás tejében történt íoglaíás ellen igénypernek helye nincs. Azt hiszem, hogy ennek a túlszigorú jogszabálynak kiterjesztését a legerélyesebb hitelezők sem kívánhatnák. Ennek a kérdésnek, ha nem is teljes megoldásához, mintahogy ezen a téren százszázalékos eredményt a kincstár módszerén kívül elérni aligha lehet, de mégis nagyfokú javításához megfontolandó ötletet ad az angol jog. Az angolok ugyanis azt találták, hogy az olyan egyén, aki másnak ingóságaival rendezkedik be, ezzel az erről tudomással nem biró hitelezőket anyagi helyzetét illetőleg megtéveszti. Ezért egy Erzsébet királynő idejéből való törvényt, amely a hitelezők megrövidítésére iránjidó elidegenítéseket semmiseknek mondja ki, kezdtek arra az esetre is alkalmazni, midőn az adós eladta ingóságait és ezek továbbra is birtokában maradtak, még akkor is, ha ez az eladás nem is a hitelezők megkárosítása végett történt. A törvényhozás a szokásjog alkotta jogszabályt felkarolta és már 1854-ben bevezette az ilyen ingóságokra a lajstromozás kötelezettségét. A jelenleg érvényes jogszabályok szerint tehát az adós által eladott vagy jelzálogul adott ingóságok eladása illetve elzálogosítása, akkor, midőn az ingóságok továbbra is megmaradnak az adós birtokában, a hitelezőkkel szemben csak akkor érvényes, ha az eladás illetve elzálogosítás tényét az e célra kijelölt lajstromozó irodában feljegyeztették. A feljegyzési kérvényhez mellékelni kell a felek^közt létrejött szerződés másolatát és egy a szóbanforgó ingóságok pontos leírását tartalmazó leltárt. A lajstromozást 5 éven belül meg kell ismételni, mert az 5 év múlva elveszti hatályát. Nem lehetne-e ezt az angol jogban bevált intézményt szélesebb alapokra fektetve nálunk is felhasználni? Nézzük, melyek volnának a lajstromozás előnyei. A hitelező mindenesetre könnyebben tájékozódhatnék adósa anyagi viszonyairól. Természetes a lajstromozás által nyújtott quasi foglalásmentesség előnyeit csak azok fogják felhasználni, akiknek meg van az eshetőségük arra, hogy náluk végrehajtás foganatosítására kerül a sor és így a lajstromozást szilárd anyagi alapokon nyugvó embereknek nem is kell igénybe venni. Természetesen a tulajdonjog fenntartással árusító cégeknek, butorkölcsönzőknek a lajstromozás mindenesetre nagy megnyugvást adhatna. Igényperek pedig az ilyen ingóságokat illetőleg aligha keletkezhetnének, mert a hitelező ha a hitelnyújtás előtt nem is tájékozódott kellőleg, még mindig tájékozódhatik a végrehajtás foganatosítása előtt. Amennyiben ezt sem tenné meg, sem a végrehajtónak nem volna közvetlen tudomása az ingóságok belajstromozottságáról, a végrehajtást szenvedő a foglaláskor még mindig igazolhatja ennek megtörténtét. A lajstromozás költsége mindenesetre kifizetődnék, mert nemcsak a hitelezőt kímélné meg az igényper és a hiábavaló, foglalás költségeitől, hanem az ingók tulaj