Magyar jogi szemle, 1932 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám - A bírói végrehajtás útján lefoglalt ingók értékesítése

59 beállottak (65.000/1909. B. M. sz. rendelet 15. §; 1909:XVI. t.-e. a főudvar nagyi bíráskodásról; Pp. 9. §. stb.), valamint annak a körülménynek, hogy amióta követfogadási jogunkat önállóan gyakoroljuk, Budapesten is vannak idegen követségek és így ennek az intézménynek a mi szempontunkból való gyakorlati jelentősége sokszorosan megnövekedett. Szászy István aránylag rövid, de tömör dolgozata igen értékes útmutatóul fog szolgálni azoknak a gyakorlati jogászoknak, akiknek ezzel a kérdéssel foglalkozniok kell. A munka azonkívül, hogy világos és áttekinthető ismertetését tartalmazza a magyar jogszabályoknak, elméleti szempontból is értékes új. gondolatokat vet fel. Az „Általános elvek" című első fejezetből kitűnik; hogy a szerző a német irodalomban Beling fellépése óta divatossá vált ahhoz az elmélethez csatlakozik, amely szerint a területenkívüliséget élvező jszemélyek általában mentesek az elfogadó állam minden alaki (eljárásijogszabálya alól csak kivételesen mentesülnek. így büntetőjogi téren is csak egészen kivételesen egyes jogszabályok tekintetében érvényesül a mentesség. Ezzel szemben Harburger, Liszt és Kohler igen helyesen rámutattak arra, hogy a magánjogi anyagi jogszabályok és bizonyos közigazgatási és közrendészeti anyagi szabályok valóban kötelezik ugyan a követekelvagyis az anyagi jogszabályok alóli mentesség nem áll fenn kivétel nélkül, ebből azonban még nem következik, hogy a fogadó államban érvényes anyagi jogszabályoknak való alávetettség minden téren általános szabály volna, amellyel szemben minden kivételt a fogadó állam kifejezett tételesrendelkezésével kellene bizonyítani. Ezek az irók azt vitatják, hogy az egyik főmentesség, a büntetőjogi mentesség az anyagi büntető jogszabályok alóli mentességet is magában foglalja. Szerintem, amint arra egy külön dolgozatomban részletesen ki fogok terjeszkedni, csak az utóbbi megoldás alkalmas a követek függetlenségének a biztosítására és ez felel meg az uralkodó felfogásának is, amely nálunk a Btk. 5. §-ának utolsó bekezdésében jut kifejezésre. Ha ez igaz, akkor nem állbatnak meg a szerzőnek azok a fejtegetései, amelyek az alaki és az anyagi jogi mentesség egymástól eltérő természetére vonatkoznak, pl. hogy az anyagi jogi mentesség tekintetében általános érvényű nemzetközi szabályok nincsenek, hanem azok az egyes államok szerint eltérőek és külön megállapodásokban vannak szabályozva. Ez a megállapítás találó talán bizonyos pénzügyi természetű anyagi jogi mentességek esetében, de semmi esetre sem fejezi ki a legfontosabb anyagi jogi mentességre, a büntetőjogi mentességre vonatkozó közfelfogást* A nemzetközi jogi irodalomban Strisower volt az, aki Jellinek közismert elmélete alapján a területenkívüliségre vonatkozó jogszabályokból a területenkívüliséget élvező személyek javára subjektiv jogosítványokat vezetett le. Szászy ezt az elméletet akként fejleszti tovább, hogy az anyagi jogi mentességnek nem is alanya a megbízó állam és ezek a mentességek a területenkivüli személyt csak proprio jure illetik meg. Mivel szerintem az anyagi büntetőjogi mentességre a követet küldő állam általános nemzetközi jogi szabály alapján tarthat igényt, ez a tétel sem állhatja meg a helyét. Szászy gondolatmenete kétségkívül igen érdekes és általa felállított rendszer bizonyos vonatkozásban önálló továbbfejlesztését jelenti az alaki jogi mentesség elméletének.