Magyar jogi szemle, 1932 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám - A bírói végrehajtás útján lefoglalt ingók értékesítése

48 árusok szereznek tudomást. S még jó, ha ük számontartják és megjelennek, különben vevők hiánya miatt az árverés sikertelen. c) A végrehajtók a legkülönbözőbb helyeken és időpontokban a legheterogénebb tömegeket árverezik, magánember vagy kereskedni pedig aligha vesződik az árverések helyének, idejének, jogerejének s az ingók minéműségének felkutatásával, ha még ráadásul az utolsó pillanatban be is szüntethetik az árverést. A végrehajtási úton forgalomba kerülő árukban ép ezért csak kínálat van, a nagyközönség nem férhet hozzá, amíg a kereslet kellően nincs organizálva. Ez a körülmény szülte a hivatásos árverési vevők külön rendjét. d) Az árverési ügymenet nem ökonomikus az eljáró személyek munkaerejének és idejének kihasználásában, a tömeget pedig fullasztó költségekkel terheli. Ugyanis egyetlen végrehajtási tömeg értékesítése végett kivonulnak — a szélrózsa minden irányába — a végrehajtó és a hitelező jogi képviselői, egy végrehajtási objektummal szemben olyan költségapparátus, amelyben még a kedvezően értékesített tömeg is elvész. S ha az eljárók az adós furfangja, vevők hiánya és egyél> okok miatt dolguk végezetlen térnek vissza, a meg nem tartott árverésekért, új kitűzésekért a költségek tovább szaporodnak. e) Az árverés kényszeraktusa az a pont, ahol az adós további ellenállást nem fejthet ki s érdekhelyzete a hitelezőével azonossá válik: minél kedvezőbb eredmény, minél kisebb költségekkel terhelve, hogy az adós minél többet abszolváljon. Vt.-ünk jelenlegi szabályai mellett azonban az adós esetleg értékes ingói a tőketörlesztésre az értékesítés célszerűtlen módja és az aránytalan árverési költségek miatt nem elegendők. II. Mielőtt e helyzetből kivezető utak egyengetését megkisérelnők. ismertetjük az osztrák végrehajtási jog idevágó, hazai jogunktól eltén") rendelkezéseit. a) Végrehajtási törvényünk a lefoglalt tárgyak megvédésére biztosítási intézkedésként a 75. §. szerinti zár alá vételt engedélyezi, aminek csak üzleteknél s a birói gyakorlat folytán az ipari üzemek nél (vállalati végrehajtás) van praktikus értéke. Ezzel szemben a/. Executionsordnung 259. §-a szerint a végrehajtató a foglalás alkalmával kérheti a kiküldöttnél bármely ingó zár alá vételét, ami rendszerint olyan vállalathoz való szállítással történik, amely vállalat ingók megőrzésével iparszerüen foglalkozik.1) Költségtöbbletet minden esetre jelent a zár alá vétel s ezért leginkább ott van helye, ahol az ingók értéke a szállítási költségeket elbírja, vagy ahol a foglalás után is őrködni kell az adós rosszhiszeműsége miatt a kielégítési alap felett. ]) Zár alá vételt a csarnokok is teljesíthetnek, ha hely áll rendelkezésre.