Magyar jogi szemle, 1932 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám - A beismerés a házassági perben. A Pp. 670. par.-nak értelmezése

46 volna tehát, ha akkor, amikor a házasság peres eljárásunk a felek személyes meghallgatásához fontos következményeket fűz — ezekre rövidség okáért itt nem térek ki — akkor éppen a házasság ellenes tények beismerését, mint nem létező vagy közömbös tényt kezelje a Pp. IV. Az eddig kifejtettekkel tulajdonkép megoldottuk már a Pp. 670. £-ának mikénti értelmezését és csupán az eredményeket kell e tekintetben összefoglalnunk. Az kétségtelen, hog}r a Pp. 670. §-a nem tartozik a szerencsés szövegezésű szakaszok közé, mert szószerinti értelmében mást fejez ki, mint amit kifejezni akar.7) A 670. §. így szól: „Megtámadó, valamint bontó és válóperekben az előbbi (669.1 ij. C.SYÍA' a házasság fenntartása érdekében alkalmazandó." Ez a szövegezés szószerinti értelmezés mellett kettős irányú félreértésre adhat alkalmat. Kétségtelen, hogy a két szakasz a törvénynek különös rendelkezése, speciális jogszabály; egymással szemben való viszonyukban pedig a 670. §., a 669. §-nak alkalmazását, — legalább is a törvény szövegezése szerint — a megtámadó, bontó válóperekre nézve, korlátozza, még pedig a házasság fenntartása érdekében: tehát a 670. §. megszorító jogszabály, amely mint ilyen természetesen kiterjesztő értelmezésben nem alkalmazható. Szószerint véve a 669. §-t a házasság fenntartása érdekében mindig alkalmazni kellene, azaz a beismert tényeket akkor is bizonyítani kellene, illetve a beismerés bizonyító erejét a bíróság akkor is szabadon mérlegelhetné, ha a beismert tény a házasság fenntartását támogatja, ennek azonban éppen az ellenkezője áll.8) Éppen így vagyunk a házasságellenes tények beismerésénél. Ha igaz volna, hogy a 669. §. különös rendelkezései csak a házasság fenntartása érdekében alkalmazhatók, akkor az olyan beismerések tekintetében, amelyek hatálya a házasság felbontására vezethet, az általános szabályt kellene alkalmazni. Ha valamely esetre nem találunk különös jogszabályt, a megoldást az általános szabályokban kell keresni, az általános szabály pedig (Pp. 263. §.) az, hogy a beismert tényállást bizonyítani nem szükséges, következésképen tehát a bírónak az ilyen házasságellenes beismerést Ítéleti tényalapul el kellene fogadni. Már pedig tudjuk, hogy a törvénynek éppen az ellenkező a helyes értelme és így ez a szószerinti és logikai magyarázat sem helyes. A Pp. gondolatát ezen a helyen szabatosabban kifejező szö7) Erre találóan mutat rá Magyary, Polg. perj. II. kiad. 668. és 669. oldal, a törvény szövegét pedig a helyes értelmezésnek megfelelően alkatelemeire bontja. Antalffy: Polgári perrendtartás II. kötet 1070. old.: ,,A házasság fenntartása érdekéhen fennálló officialitás elvének megfelelően nem kell alkalmazni az itt említett perekben a 669. §-t, ha az alkalmazás nem a házasság fenntartásának érdekét szolgálja." U. így magyarázza a különben érthetőbben átdolgozott német Z. P. O. új 617. íjnak szövegét Stein-Martin: Zivilprocessordnung 14. kiadás, II. köt. 296. oldal. 8) Magyary: Magyar polgári perjog, II. köt. 668., 669. oíd.