Magyar jogi szemle, 1932 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám - A beismerés a házassági perben. A Pp. 670. par.-nak értelmezése

42 Ad a): A beismerés következményeire, helyesebben hatályára n törvény (263. §.) kimondja, hogy a beismerés a további bizonyítási kizárja. Az idézett törvényhely szerint: a beismert tényeket bizonyítani nem szükséges, helyesebben azt is mondhatnók, nem is szabad. Ez a hatály az, amelyet a német irodalomban Bülow, nálunk Plósz4) a beismerés „bizonyítást megkímélő" hatályának nevez. .4 házassági semmiségi perekben ez a bizonyítást meg kímélő hatály egyáltalában nem érvényesül, a nyilt, kifejezett beismerés dacára is a beismert tényeket a bizonyítási teher általános szabályai szerint bizonyítani kell. Ugyanez a helyzet a hallgatólagos beismerésnél (Pp. 266. §.). Ad b). A beismerés bizonyító erejének mérlegeléséről később lesz szó. A második csoportra nézve a Pp. 670. §-a a következően rendelkezik: „Megtámadó, valamint bontó és válóperekben az előbbi (669.) §. csak a házasság fenntartása érdekében alkalmazandó.'' A most felvetett kérdés, vagyis az in favorem matrimonii ható beismerés, esetében ennek a törvényhelynek úgy az elmélet, mint a gyakorlat azt a jelentőséget tulajdonítja, hogy az ilyen beismert tényeket bizonyítani nem szükséges, ilyen beismerésekre a törvény általános szabályát (263. §.) kell alkalmazni. Tehát a bontó, stb. kereseti kérelmet kizáró, azt megerötlenítö tények tekintetében a beismerés teljes joghatállyal bír. Nevezetesen érvényesül úgy a további bizonyítást kizáró, mint az u. n. kötelező hatály. A kötelező hatály értelmében a beismerő fél kötve van a már megtett beismeréséhez és azt, — az ellenfél beleegyezésétől eltekintve, — szabadon vissza nem vonhatja, hanem a biróság a körülmények szorgos méltatásával itéli meg, hogy a perben tett beismerés a visszavonással mennyiben veszti hatályát. (Pp. 265. §. 2. bek.) Itt, a kötelező hatálynál most már csupán az lehet kérdéses, hogy az ilyen, a házasság fenntartását szolgáló tények beismerése az ellenfél beleegyezésével joghatályosan visszavonható-e? Az ellenfél beleegyezésével ugyanis az általános elvek szerint a beismerés hatályát veszti. Tekintettel arra, hogy nagyon jelentékeny értékű elméleti álláspont szerint a beismerésnek a rendelkező hatály mellett (ez a kötelezés alapja) bizonyító hatálya is van, amint azt ennek a tannak erős ellenzője, Demelius is kénytelen volt a beismerés visszavonása kérdésénél elismerni: tekintettel továbbá a most taglalt perekben a tárgyalási elvnek csak az in favorem matrimonii való érvényesülésére: helyesebbnek látszik az a felfogás, hogy ilyen esetekben sem fosztja meg a visszavont beismerést az ellenfél beleegyezése minden hatályától, hanem a biróság mérlegelésétől függ az, hogy a beismerés a visszavonással mennyiben veszti hatályát. 4) Bülow: Das Gestándnissrecht. Nálunk Plósz Sándornak a Perbeli beismerésről szóló tanulmánya. (Plósz Sándor összegyűjtött dolgozatai. Budapest, 1927. 252. és köv. old.) Ugyanez megjelent a Jogtudományi Közlöny 1907. évi. évfolyamában. Ugyanígy a lényegben: Gaár Vilmos dr.: Perbeli beismerés, Jogt. Közlöny, 1905. évfolyam, 37—39. és 42. sz.