Magyar jogi szemle, 1932 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám - A büntető bíróság ítéletének kihatása a polgári bíróságra

38 Ezt — úgy gondolom — objektíve gondolkozó jogász kétségbe nem vonhatja. Igen ám, de már most miként viszonylanak ezek úgy a magánjogban, mint a büntetőjogban előforduló fogalmak egymáshoz? Ha pl. a jogos védelmet a büntető biró nem látja fennforogni és ehhez képest marasztaló ítéletet hoz, a p(>lg. biró ki legyen zárva abból, hogy a Mtj. 1712. §-ában foglalt jogszabályt alkalmazhassa, meg pedig úgy alkalmazhassa, ahogy azt neki a tudása és lelkiismerete diktálja? Ez hihetetlen jogi állapotot szülne és ;iz ítélkező polg. birót a legnagyobb kollizióba hozná. Ugy gondolom, hogy ily kollizió nem szabad, hog3r keletkezzék, mert a polg. biró a fennálló eljárási és anyagi jogszabályok értelmében, köteles eljárni, tekintet nélkül arra, hogy a büntető bíró miként ítélt és minő alapon. Természetes, hogy a polg. biró a büntető ítéletet, annak indokolását és az alapul fekvő ténykörülményeket is mérlegelni fogja és úgy hiszem, hogy a legtöbb esetben ugyanarra az eredményre fog jutni, amelyre a büntető bíró jutott. (Németországban is igen ritkán mutatkozott eltérés.) Azonban a polg. birót a marasztaló büntető Ítélettel szemben a szabad mérlegeléstől eltiltani nem lehet, nem szabad, mert ily tilalom nem is alapulna törvényen, sőt törvénnyel ellenkeznék, t. i. a Pp. fent már idézett 270. §-ával és a Bp. 491. §-ával, amely szerint a ]>olg. biró a magánjogi igény kérdésében „önállóan" jár el. Ez az „önálló" szó nem jelentheti azt, hogy a polg. biró kötve legyen a büntető marasztaló Ítélet megállapításához! Ennek különben a Bp. 491. §-ának indokolása ezekkel a szavakkal ad kifejezést, hogy „a polg. biró e részben teljesen független a büntetőbíróság megállapításától." Erre bizonyára nem gondolt az a 198. elvi határozat, :mert különben nem jött volna létre. De mind erre, úgy látszik nem gondolnak az elvi határozat hívei. Ez a határozat, amely már keletkezésénél nélkülözte a helyes jogi indokolást, ma már csak a vis inertiae-nél fogva nyer alkalmazást, de nem helyes jogi voltánál fogva. Tudom, hogy jelen soraim igen erős egységes fronttal találják magukat szemben. Tudom, hogy büntető jogászaink igen féltékenyen őrködnek „az állam szuverénitásából folyó közjogi természetű büntető iga/ságszolgáltatás" felett. Ezt én is csak dicsérni tudom. Azonban megnyugtathatom a büntető jogászainkat, hogy, ha a 198, sz. elvi határozatot eltörlik, ez által a büntető igazságszolgáltatás még a legkisebb csorbát sem szenvedi. „Á polg. bíróság nem bírálhatja felül a büntető bíróság Ítéletét", azt mondják. Én is azt mondom; de nincs is szó felülbírálásról.