Magyar jogi szemle, 1932 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám - Az eugenika jogi szempontból

35 megmaradt isteni szikrát, az emberi értelmet, ne engedjük idő előtt elpusztulni.(ij De épúgy tiltakoznunk kell a magzatéihajtás eugenikai célú megengedésének terve ellen. Bármennyire nyomasztó, szinte kétségbeejtő az a gazdasági krisis, amibe a világháború taszította különösen a vesztes államokat s bármilyen riasztóan emelkedik a munkanélküliek száma még a gazdaságilag erősebben álló államokban is, ez a kritikus átmeneti állapot sem adhat jogcímet a mesterséges uton való emberkevesbítésre. A német bir. gyűlés elé terjesztett ily irányú socialista törvény tervezetek ellentétben állanak a mai jogrend alapvető vezérelveivel. Az eugenikai célból megengedett magzatölés ép olyan kétélű fegyver lenne, mint az idióták eulhanasiája. Lehet, hogy néha valóban értéktelen utódokat semmisítenénk meg, de lehet, hogy sok esetben kiváló emberi egyéniségek létre jövetelének vágnánk útját. Ily bizonytalan eredményű kísérletért nem szabad megtagadnunk a jog vezérelveit. Épen mikor az egyke rákfenéje ellen kézzel-lábbal hadakozunk, semmi ok és alap nincs arra, hogy más uton, az eugenika címén elősegítsük a magzatpusztítást. Ma inkább, mint valaha beláthatjuk a mi nagy Széchenyi Istvánunk mondásának az igazságát: oly kevesen vagyunk mi magyarok, hogy az atyagyilkosnak is meg lehet kegyelmeznünk. Azonban a Binding javaslatában rejlő s az eugenika szempontjából is fontos részigazságot, t. i. a valóban irgalomból, az elviselhetetlen szenvedés megszüntetése végett elkövetett emberölésnek, a lehető legenyhébb, esetleg csak névleges büntetését elérhetjük a mai Btk. szabályainak a helyes alkalmazásával is. A magyar Btk. külön, enyhe büntetéssel sújtott tényálladéknak tekinti azt az esetet, mikor valaki egy embert ennek határozott és komoly kívánságára ölt meg. Az 1908. évi Büntető Novellánk pedig megengedi, hogy a bíróság, amennyiben „méltánylást érdemlő körülményeket" állapít meg a vádlott mellett a minimális tartamban kiszabott fogbázbüntetés vagy a pénzbüntetés végrehajtását felfüggeszthesse. Az az orvos tehát, aki a beteg kérésére a haláltusa kínjainak megkönnyítése végett morfiumínjectiot ad a menthetetlen betegnek, ha ezzel a beteg életét pár perccel vagy órával megrövidítette is, amennyiben bíróság elé kerülne is az eset — bár erre alig tudnék példát idézni — nyugodt lehet, hogy amennyiben nem forog fenn bűnös manipulátió, a magyar büntető bíróság nem fogja őt ezért az emberséges halálbasegítésért, mint hiva-, tásából folyó gyógyító ténykedéséért elitélni. De ha kritikusabb eset-ben elitélné is, a kiszabandó csekély büntetést előreláthatóan fel fogja függeszteni. 6) Megerősített ebben a nézetben id. Imre Józsefnek, a magyar orvosi kar Nesztorának az „Orvosi Ethikáról" írt gyönyörű könyve, mely vilái,'i)s;in elismeri, hogy a gyógyíthatatlanság kimondása csak a mai napra érvényes ítélet, holnap vagy egy év múlva lehet, hogy a gyógyíthatóság vállja fel. De ha adott eselhen bizonyos is a halál, nincs jogunk siettetni íizt (id. m. 111. 1.).