Magyar jogi szemle, 1932 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám - Valóságos külföldi pénznemben meghatározott követelések kifizetése a devizarendelet hatálya alatt

28 Előadásában rámutatott arra, hogy miután az Egyesült Államok nem fogadták el a trianoni szerződést en block, hanem külön békét kötöttek Magyarországgal, amelyben nem vállalnak kötelezettséget, nem csupán a trianoni békeszerződésnek Magyarország feldarabolását kimondó második részét illetőleg, de nem fogadták el sem a Jóvátételi Bizottságot, sem a Clearing rendszert, sem az Európai Vegyes Döntőbíróságok rendszerét, sem pedig a trianoni szerződésben kijelölt Arbiter működését, — ennélfogva tárgyalások indullak, melyek végeredményben az 1924. évi november 26-án kötött .,Hármas Egyezmény"-re vezettek, amely az Egyesült Államok által 1794-től fogva követett gyakorlatnak megfelelően egy „Tripartite Claims Comission"-t (Igénymegállapító Hármas Bizottságol) létesített az Északanierikai Egyesült Államok, Magyarország és Ausztria között. Ez a bizottság úgy szervezetében, mint eljárásában, módszereiben és eredményeiben is lényegesen különbözik az európai vegyes döntőbiróságoklól. Ez a bizottság végezte az európai békeszerződésekben megállapított négy intézmény funkcióit és állapította meg birói módszer szerint az Egyesült Államok és polgárainak Magyarországgal és Ausztriával kötött külön békeszerződéseken alapuló igényei fejében a két ország és polgárai állal fizetendő összegeket. Boér Elek előadása során behatóan ismertette e bizottság szervezetét, hatáskörét, eljárását, a perbeli felek jogállását, bizonyítási módokat és eszközöket és az úgynevezett közös birói volumok intézményét, amellyel az ügyek több mint felét sikerült elintézni, valamint a Comissioner (elnök, döntőbíró) által a bizottság munkájának irányítására kiadott két döntvényt. Ismerteteti ezután egy pár nemzetközi fontossággal biró Ítéletet. Ezek közül különös érdeklődést keltett az összesen 4 millió nyolcszázezer dollárra bejelenlett azon igény, melyet három amerikai állampolgár a Kun Béla-féle bolsevista csapatok Felsőimagyarországba való betörésével kapcsolatban szenvedett személyi inzultusok, fogságbavetés, vagyoni károk és lelki gyötrelmek miatt kívántak érvényesíteni. A döntőbizottság elutasította ezen igényeket és pedig igen érdekes indokolással: kimondotta ugyanis, hogy az Egyesült Államoknak a háborúba való belépese után Magyarország csak olyan károkért felelős, amelyek Magyarország és szövetséges társai együttes fellépésének következménye és amelyekéri tehát Magyarország Németországgal és Ausztriával együtt felelős. Minthogy pedig Magyarország mint hadviselő fél az 1918. november 3-án megkötött fegyverszüneti egyezmény által elvált Németországtól, mint hadviselő féltől, sőt arra is kötelezte magái, hogy német hadi csapatoknak t-s hadiszereknek Bomániába való szállítását Magyarországon kérésziül meg nem engedi, — ennélfogva Magyarország „Agressiója" megszűnt, miért is vele szemben a trianoni szerződés jóvátételre vonalkozó rendelkezései nem érvényesülhetnek. Megállapította továbbá az Ítélet azt, hogy a Kun Béla bolsevista regime-je által ezután 7 hónappal Cseh-Szlovákiába történt betörés nem képezi Magyarországnak a Szövetséges és Társult Hatalmak ellen agressióját, mert nem volt okozati összefüggés egyfelől Magyarország és szövetséges társainak a trianoni szerződés VHI. részében tárgyalt és a Szövetséges és Társult Hatalmak elleni együttes támadása között, másfelől