Magyar jogi szemle, 1932 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám - A kamat és a késedelmi kártérítés új szabályozása

14 ítéletet többé nem is alapíthat. Minthogy pedig olyankor, amidőn a telek a késedelem esetében fizetendő kártérítés mértékét maguk meg nem állapították, azt csak az 1923.XXXIX. t.-cikkre alapított birói ítélet állapíthatja meg, — viszont azonban a 14. §. szerint a rendelet életbelépése után az 1923:XXXIX. t.-c. idevonatkozó rendelkezései többé nem alkalmazhatók: ezért a rendelet 14. §-a nem magyarázható máskéid, mint hogy a rendelet életbelépése után hozott Ítélettel többé sem az életbeléptetést megelőző, sem pedig az azt követő időre nézve a törvényes kamat mértékét meghídadó késedelmi kamat meg nem ítélhető. Amiből viszont az is következik, hogy a rendelet 14. §-ában lényegileg egy a rendelet életbelépését megelőző időre is vonatkozó és a hitelező sérelmére szolgáló visszaható erő is rejtőzik. Ezek szerint tehát a rendelet 5. §-ának a késedelmi kártérítésre vonatkozó intézkedései helyes értelmezés mellett csak olyan késedelmi kamatra vonatkoznak, amelynek mértékét a felek szerződéses megállapodása, vagy pedig a rendelet életbelépése elolt hozóit birói ítélet állapította meg. Amennyiben tehát ilyen késedelmi kamattartozás még a rendelet életbelépése előtt járt volna le, de a rendelet életbelépéséig kiegyenlítést még nem nyert volna, (tehát ebben az időpontban még fennáll), úgy az ilyen kamatkövetelés 12%-ot meghaladó mértékben birói úton nem érvényesíthető. Tehát a szerző (lésen alapuló ilyen késedelmi kártérítés per útján, — a jogerős birói Ítélettel (birói egyezséggel) már kiszabott magasabb késedelmi kártérítés pedig végrehajtási úton többé az imént említett 12%-ot meghaladó mértékben nem követelhető. Sokkal egyszerűbb a rendelet által teremtett helyzet a tőkelejáratot megelőző időre járó „tiszta" kamatkövetelésnél. Amennyiben ugyanis bármely jogcímen 'alapuló ilyen tiszta kamatkövetelés a rendelet életbelépése előtt már lejárt, de az életbelépés időpontjában még fennáll, úgy az ilyen kamatkövetelés a mai jogszabályoknak megfelelően csupán az eddig is érvényben volt 8%-os kamatmaximum erejéig érvényesíthető birói úton. (Rend. 5. §.) Ezzel szemben viszont a rendelet életbelépése után lejáró ilyen kamatkövetelés a 6. §. rendelkezései értelmében évi 12% erejéig részesíthető birói jogsegélyben. A rendelet most idézett 6. §-a tehát lényegében az 1877 Vili. t. cikkben megállapított és eddig érvényben volt kamatmaximumoi emeli fel. Megjegyzendő azonban, hogy a birói jogsegélyben részesíthető kamat felső határa a jövőben nem lesz állandó, mert azt a gazdasági és hitelviszonyok mindenkori változása szerint az 5610/1931. M. E. számú rendelet 1. és 2. §§-ai alapján életrehivott Országos Hitelügyi Tanács a rendelet 7. §-a alapján esetről-esetre megváltoztathatja, sőt a pénzintézetek egyes kategóriáira, sőt az általuk lebonyolított hitelügyletek bizonyos fajaira nézve külön-külön eltérően is állapíthatja meg, úgy azonban, hogy az Országos Hitelügyi Tanács által esetenként megszabott kamatmaximum a Magyar Nemzeti Bank min-