Magyar jogi szemle, 1932 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1932 / 1. szám - A kamat és a késedelmi kártérítés új szabályozása
12 fizetendő késedelmi kártérítésről beszélt, holott a fentebb előadottakból nyilvánvaló, hogy jogelméleti szempontból a késedelmi kamat maga is valójában mindenkor késedelmi kártérítés, amelynek legfeljebb a mértéke változik aszerint, hogy az adóst a károkozó késedelem bekövetkezése körül milyen fokú gondatlanság illetve vétkesség terheli.5) Az utóbbi évek jogfejlődésének ezt a természetes, logikus és a gazdasági élet követelményeihez is alkalmazkodó eredményét márólholnapra megszünteti az itt tárgyalt 5610/1931. M. E. számú rendelet, amely kimondja (14. §.), hogy a rendelet életbelépése után az 1923:XXXIX. törvénycikknek ,,a késedelmi kamat helyett megállapítható kártérítés mértékére vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók. Ámbár tehát a rendelet most idézett rendelkezése csupán a késedelmi kártérítés mértéke tekintetében tesz új intézkedést, egyebekben .azonban annak fogalmát, valamint általában az egyszerű (tiszta) kamat és a késedelmi kamat között fennálló megkülönböztetést nem érinti: mégis a késedelmi kamat kártérítési jellegének a jövőre nézve legfeljebb elméleti jelentősége lehet, mert a gyakorlatban ennek hatása a rendelet fennállása alatt aligha fog többé mutatkozni. A rendelet most idézett 14. §-a értelmében ugyanis a jövőben a késedelmi kamat mértéke, — hacsak a felek az alapid szolgáló jogügyletben magasabb kamat fizetésében érvényesen meg nem állapodtak, — a mindenkori törvényes kamat mértékét nem fogja meghaladhatni. Minthogy pedig a kamatkikötés általában inkább csak a kölcsönügyleteknél és egyéb hitelezési ügyleteknél szokásos, a jogesetek túlnyomó többségét tevő adásvételi ügyleteknél, vagy pl. munkadíjköveteléseknél az lesz a helyzet, hogy az indokoltalanul, sőt vétkesen késedelmes adós a tényleges életviszonyoknak messze alatta álló törvényes kamat mértékében meghatározott késedelmi kamat mellett a jövőben kötbérszerű késedelmi kártérítés fizetése helyett egyenesen jutalomban fog részesülni. Igaz ugyan, hogy a rendelet 14. §-ának utolsó mondata szerint a hitelező a késedelmi kamatot meghaladó kárának megtérítését az általános jogszabályok szerint külön is követelheti. Ezt a jogot azonban már az 1923:XXXIX. t.-c. 5. §-ának második bekezdése is biztosította a hitelező részére, anélkül, hogy a gyakorlat egyetlen olyaji esetet ismerne, amidőn a pénztartozás megfizetésében késedelmes adós a késedelmi kártérítés mértékét meghaladó, előre ki nem kötött kártérítés fizetésére köteleztetett volna. Hiszen éppen az 1923:XXXIX. t.-c. 2. §-ához fűzött miniszteri indokolás mutat rá arra, hogy erre a törvényre is éppen azért volt szükség, hogy a hitelezőnek a pénztartozás késedelmes fizetése kö 5) Mindezeket a kérdéseket lásd bővebben a Szerzőnek: Kamat és késedelmi kártérítés című monográfiájában, Tébe-könyvtár 41. szám, Budapest, 1928.