Magyar jogi szemle, 1932 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám - A részvényesnek u. n. kérdezési joga

8 kérdés nyugodtan bíróságra bízható. Ebben az esetben nem gondolok arra, hogy az eldöntendő kérdést egy hosszú, több évig tartó rendes (megtámadási) per útján nyerjen tisztázást. Ez az út nem volna járható út akkor sem, ha a törvényszéktől a fellebbvitel törvényerejénél fogva egyenesen a Kúriához menne és ezek a perek soron kívül lennének elintézendők. Ez az út túlhosszú lenne, amilyent ily ügyek el nem tűrnek. Ezért — amint ez más, tekintélyes oldalról is proponálva lett — úgy vélem, hogy a keresett fórum legyen a cégbíróság. Ez a bíróság már hivatásánál fogva foglalkozik a részvénytársasági ügyekkel, tehát a speciális szaktudása meg van. Ezért mindenesetre alkalmas annak a kérdésnek az eldöntésére — más kérdés lelett döntenie nem is kell — hogy t. i. a kérdés olyan-e, melyre a felvilágosítást meg kellett adni vagy nem, forog-e fenn a felvilágosításadási kötelezettség alóli felmentés és kimerítő-e a felvilágosítás vagy nem? Ezeknek a kérdéseknek eldöntésénél a cégbíróság a nem peres eljárás szabályai értelmében járna el, amelyek módot adnak arra, hogy a feleket meghallgassa, bizonyítékot beszerezhessen stb. Ilyen módon — ami nagyon fontos —a kérdés rövid idő alatt el lesz dönthető. Az eljárási szabályok ebben a kérdésben természetesen ki volnának dolgozandók, amely részletek között mindenesetre lényeges az, hogy az illető részvényes csak bizonyos rövid záros határidő alatt fordulhat a cégbírósághoz (ez a jog különben megadható a társaságnak is): továbbá a cégbíróság járjon el és döntsön hármas tanácsban; a határozat legyen jogérvényes (legfennebb a társaságnak legyen egyfokú fellebbviteli joga); a cégbíróság által eldöntött kérdés legyen megtámadási per esetén res judicata erejével eldöntve stb. Ilyen módon úgy a társaság, mint az egyes részvényes jogos érdeke kellőkép megóvható ebben a kérdésben. Akik azt állítják, hogy a részvényesnek kérdezési joga és a vezetőségnek felvilágosításadási kötelezettsége nálunk új intézmény lenne és ennek szabályozása — ha eddig meg voltunk nélküle is — felesleges, tévedésben vannak. Ez az intézmény nálunk oly régi, mint a Kereskedelmi törvényünk. Hogy ez így van, azt bizonyítja a birói gyakorlatunk, amely már évtizedek óta foglalkozik ezzel a kérdéssel. Nem új dologról van szó, hanem arról, hogy egy régi intézménynek új elnevezést adtak. A birói gyakorlatból felsorolok néhány esetet:* Az 1918. november 19-én P. IV. 5462/18. sz. a. hozott kúriai Ítélet megsemmisítette a nagy szótöbbséggel hozott közgyűlési hatá*Megjegyzem, hogy a közelebbi forrás megjelölése nélkül id. bír. határozatokat ahból a szépen kidolgozott véleményhői vettem, amelyet egyik véleményező, Dr. Bátor Viktor, a fentemlített részvényjogi hizottság elé terjesztett.