Magyar jogi szemle, 1932 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám - A részvényesnek u. n. kérdezési joga

6 A jelen cikk tárgyára áttérve mindenek előtt meg kell jegyezni, hogy a cimben használt kifejezés „kérdezési jog" nem teljesen megfelelő, mert nem fedi azt, ami benne rejlik és e jognak megfelelően bele kell érteni a vezetőségnek azt a kötelezettségét, mely szerint a kérdésre megfelelő felvilágosító választ kell adni. Ugyanis: ma már megállapítható, hogy a társaság és a részvényes közti kapocs annyira meglazult; hogy az alig észlelhető. Ma a részvényes alig érdeklődik az iránt, hogy a társaság és ennek vezetősége mit tesz, sőt ez annyira megy, hogy a felügyelőbizottság formalitássá süllyedt. Hogy ennek a mai állapotnak mi az oka — azt ez alkalommal nem kutatom, csak a tényt állapítom meg és annak szükségességét, hogy ezen változtatni kell ugy a társaság, mint a részvényes érdekében. A részvényest és annak érdeklődését közelebb kell hozni a társaság működéséhez. Altalánosnak mondható ma már az a felfogás, hogy ez a cél elérhető az által, hogy minden egyes részvényes fel legyen jogosítva, a közgyűlésen kérdést intézni, felvilágosítást kérni mindazokban az ügyekben, amelyek a tárgyalás alatt álló kérdéssel összefüggnek. Ennek a felvilágosítást kérő jognak megfelel a vezetőségnek felvilágosítástadó kötelezettsége. Ennek a felvilágosításnak olyannak kell lenni, mely egy hü és lelkiismeretes számadás (sáfárkodás) elveinek megfelel. Ezekkel kapcsolatosan felmerül azonban több igen fontos részletkérdés. Egyik ilyen részletkérdés az, hogy ki legyen jogosítva, felvilágosítást kérni? Egy részvényesnek is meg kell-e adni ezt a jogot, vagy csak bizonyos kisebbségnek? (pl. a részvényesek Vin-ének.) Azok, akik ezt a jogot a részvényeseknek csak valamely hányadának hajlandók megadni, azzal érvelnek, hogy ha ezt a jogot minden egyes részvényesnek adják meg, a vezetőség nagyon sok zaklatásnak lesz kitéve és igy a közgyűlés lefolyása könnyen megobstruálható. Ez az aggály alig helytálló. Rácáfol erre elsősorban maga az eddigi tapasztalat; mert ez a jog és a felvilágosítási kötelezettség nem is új dolog (a mint ezt alább ki fogom mutatni), az ma is fennáll, és abból, hogy ezt a jogot egy részvényes is gyakorolhatja, hátrány nem származott, Továbbá, ha az illető részvényesnek még másokat össze kell keresnie ahhoz, hogy fellépésre legitimálva legyen, akkor ez a joga illuzóriussá válik, mihelyt a szükséges kisebbséget összetoborozni nem sikerül; már pedig ezt a jogot meg kell védeni, ha a társaság és részvényes közti kapcsot szorosabbra akarjuk fűzni. És külömben is azok, akik csak valamely kisebbségnek hajlandók ezt a jogot megadni, nem gondolják meg azt, hogy a részvényeseknek egytizede már az egész ügykezelést szakértőkkel megvizsgáltathatja (keresk. törv. 175. §-a) és nem fog csak felvilágosítást kérni. Ezért nézetem szerint, a mai bir. gyakorlatnak is megfelelően, az az álláspont mutatkozik helyesnek, amely szerint ezt a jogot minden egyes részvényesnek meg kell adni.