Magyar jogi szemle, 1932 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5. szám - A különböző jogforrások, azok egyensúlya és rangfokozata a magyar jogrendszerben

146 zása pedig attól függ, hogy mit értünk a jog fogalma alatt. A jogforrás szociológiai értelme tehát egy logikai alakzatnak, a jog fogalmának a függvénye. — A jogforrás joglogikai értelemben a jog felismerésének a forrását jelenti, vagyis az alapját annak a logikai ítéletünknek, amelyben valamiről megállapítjuk, hogy az jog. Minthogy pedig csak akkor lehet valamit jogként felismerni, ha az a jog fogalmi ismertető jeleit mutatja, azért a jogforrásnak ez a joglogikai értelme is a jog fogalmára vezet vissza, amelyben viszont szociológiai alkotó elemek is szükségképpen bentfoglaltatnak, minthogy a jog a társas lét jelensége. 2. Éppen ezért nem akarunk állást foglalni abban a vitában, hogy jogforráson a jognak közvetlen okát (causa; princípium fiendij vagy a jogismeret alapját (princípium cognoscendi) kell-e érteni. Sokkal íontosabbnak tekintjük annak a leszögezését, hogy a jogforrás problémája nem lehet pusztán tételesjogi (jogtartalmi) kérdés. Bár minden jogrendszer tartalmazhat és szokott is tartalmazni az új jog létrejöttére nézve tételes előírásokat, a jognak magának a tartalma mégsem lehet kizárólag döntő a jog keletkezésének a kérdésére nézve, amelyre a jogforrásnak mind szociológiai, mind joglogikai (a keletkezett jog felismerésére vonatkozó) jelentése utal. A jog keletkezése a társadalmi életnek okozatos folyamata, a jog életének elsősorban szociológiai törvényszerűségei vannak. Igaz, hogy a jog maga is szabályozhatja a jogkeletkezésnek ezt a szociológiai folyamatát, mint ahogy a jog minden szociológiai folyamatot szabályozása körébe vonhat. A jog keletkezésének a kérdése ekként olyan kettős problémává (két különböző fajtájú kérdés-komplexumot magában rejtő gyűjtő fogalommá) válhat, amely magában rejti egyrészt a jogkeletkezés szociológiai és már a jog fogalmából folyó szükségképpeni törvényszerűségeinek a kérdését s másrészt a jogkeletkezésére vonatkozó tételes szabályozás kérdését. Kétségtelenül nem tételes jogi kérdés az origináríus jogkeletkezés és az illegitim (a forradalmi és a jogrendszer előírásával ellentétben keletkezett szokásjogi) jogkeletkezés kérdése. Tételesjogi kérdés ellenben a legitim jogkeletkezés kérdése, amely azonban — minthogy a legitim jog egy már előtte fennállott jog alapján keletkezett jog — mindig csak a származékos, secundarius jog keletkezésének a kérdése lehet. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy még a legitim jogkeletkezés kérdése is minden izében csupán tételesjogi kérdés volna. A legitim jog keletkezéséhez sem elegendő az, hogy az új jogszabály a fennálló jog előírásai szerint jöjjön létre, hanem valósággal érvényesülnie is kell ahhoz, hogy élő jognak tekinthessük. Minden jog keletkezésének és életének, — s így a legitim jogénak is, •— olyan szükségképpeni törvényszeiűségei vannak, amelyeket a jogkeletkezés kérdésére vonatkozó tételes szabályozás sem hagyhat figyelmen kívül, amelyek ennek a tételes szabályozásnak a lehetőségeit is bizonyos korlátok közé szorítják. így az írott jog hiába tiltaná meg azt, hogy