Magyar jogi szemle, 1931 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1. szám - Dr. Szöllősy Oszkár: Magyar Börtönügy

38 legfőbb felügyeletet gyakorló hatóság illetékes tényezője, közvetlen tapasztalatból ismeri az összes börtöneink tényleges állapotát s a legújabb miniszteri rendeleteknek is kezdeményezője és tervezője. A munka értékét nagyban emelik azok a szakavatott magyarázatok és kritikai megjegyzések, melyeket szerző az egyes kérdések tételes joganyagának előadásához fűz. így, hogy a rengeteg részletkérdés közül példakép egyet-kettőt kiragadjak, felette érdekes és a börtönügy mai fejlődési színvonalára fényesen rávilágítanak azok az emelkedett szellemű szép fejtegetések, amiket szerző a rabni'velésjőj, mint a inai ..érdemleges börtönügyi eljárás" egyik legfontosabb funkciójáról ír. Bizonyos skepticizmussal kezdi ugyan idevág > fejtegetéseit, mikor azt - mondja, hogy a kriminálpedagógiai tevékenység nem ölelheti fel a nevelés minden ágát (testi, értelmi, erkölcsi, esztétikai és szaknevelés), így ,az erkölcsi nevelés terén nem tűzhetjük ki rélul a legnemesebb érzések kitermelését a letartóztatottakból' („rosszindulatú, degenerált egyént nem gyúrhatunk át «i börtönben sem jólelkű samaritánussá"), „az értelmi nevelés sem irányulhat a rabok magasabb elméleti kiképzésére", tovább* menve azonban helyesen lejti ki, hogy a börtönbüntetés mennyire alkalmas lehet a? elítélteknek rossz szenvedélyeikről való leszoktatására, a mértékletességre, a rendes életmódra, szorgalomra, a köteles* ségek pontos teljesítésére való hozzászoktatásra. Ugy, hogy szerző szerint még az esztétikai nevelésnek, különösen az érzésnemesítő ének- és zeneművészet kultiválásával is, engedhetünk némi teret a börtönökben. Ugyancsak bölcs és gyakorlatias megjegyzései vannak az elítéltek osztályozása s az osztályok keretén belül az egyénítés keresztülvitelére vonatkozólag. Az egyéni bánásmód eszközei a közvetlen érintkezés a rabokkal, a lelki gondozás, a munkáltatás, az oktatás, a kedvezmények és a fegyelmi jog helyes gyakorlása. Ennek az előfeltétele pedig az elitéltek egyéniségének alapos megismerése, ami nem könnyű feladat. Helyesen mondja, hogy az elkövetett bűncselekmény súlyából alig lehet az elítélt jellemére következtetni, hiszen a a gyilkosok rendszerint könnyebben javíthatók, mint a tolvajok, csalók és uzsorások. A letartóztatási intézet vezetőjének és tisztviselőinek azért meg kell ismerniök az elitélt egész fejlődéstörténetét, fiziológiai állapotát, műveltségi fokát, családi és társadalmi életviszonyait, hogy ezekből és az elkövetett bűncselekmény motívumaiból kiismerhessék az illetőnek érzületét, hajlamát és képességeit. Nagyon szépen mondja más helyütt (6. old.), hogy „a börtönügyi tisztviselőt hivatása sokszor a legveszélyesebb helyzetek és a legnemesebb feladatok elé állítja. Élő anyaggal dolgozik, mint az orvos és a nevelő, de a társadalom különböző osztályaihoz tartozó és a legkülönbözőbb jellemző individiumokkal, a családi környezetüktől kiszakított alkalmi bűntettesekkel, vagy a bűntanyák torzalakjaival, a falurosszával, a nagy városok .söpredékével, sorsukat békésen tűrő elítéltekkel és kétségbeesettekkel, könnyen hajlítható, bűnbánó egyénekkel és züllött, degenerált, vadindulatú, — zendülésre mindig kész apachokkal állt