Magyar jogi szemle, 1931 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1. szám - Kováts Elemér dr. jogfogalmi jelrendszere. 2. [r.] Folytatás

áll lenn a jogi gyakorlat egyértelmű, adekvát, grafikus kifejezése és a köznyelv között. Meg kell vizsgálnunk, hogy a differenciált, sajátságos jogi életet minő kötelékek kapcsolják a társadalmi viszonyoknak ama bizonytalan affektív jellegű, meghatározatlan tömegéhez, amelyből a közönséges emberi tudat mindennapi élete alakul ki. Ennek kapcsán sikerülni fog pontosabban megállapítanunk hogy egy jogi vagy mástele gyakorlatnak szigorúan adekvát jelrendszerre való redukálása minő helyet foglal el a nyelv általános fejlődésében és differenciálódásában. A köznyelv nem egyéb, mint egy jelrendszer egy verbális jellegű szimbólum szövevény, amelynek célja az, hogy egy társadalom belső cselekvéseinek bonyolult rendszerét kifejezze. Az egyének lelki élete, amely teljesen a kollektivitástól függ, csupán e nyelvi szimbolizmus révén fejezhető ki, amely magának a társadalmi életnek természetes szüleménye. A nyelv a társadalom életének adekvát kifejezése. A mindennapi emberi tudat lélektani tartalmának kifejlődése nem volt független a nyelv kifejlődésétől, ellenkezőleg ez a lelki tartalom, amely egy kollektív létezési mód kezdetleges emotiv lelki anyagát alkotja, amely anyag a társadalom valamennyi tagjában azonos, — éppen a nyelvi kifejezésben született meg, tisztázódott és differenciálódott, önmagát objektiválván és túlhaladva önmagán. Éppen ennek az objektivációnak a révén vált lehetővé számára, hogy egy teljesen affektív állapotból, az emotiv kifejezések korszakából, egy értelmibb (reprezentatívabb) állapotba juthasson, ahol bizonyos értelemben már az intellektus uralma kezdődik. A közönséges nyelv logikája az emberek közötti mindennapi lelki érintkezés szabályait tükrözi vissza, az egyéni tudatok közötti félig érzelmi, félig értelmi interpenetráció törvényeit, az elemi határozatlan és alig felvázolt társadalomlélektani viszonyok logikáját, amely még telve van a jelen és a mult vágyaival, ösztöneivel és tendenciáival. A nyelv a társadalmi élet valamennyi konvencióját kifejezi a közönséges napi tudat színvonalán. Egy szimbólumrendszer ez, amelyben ugyanaz az élet lüktet, mint a mögötte álfó kollektív valóságban. Ennek a szimbolizmusnak szabályrendszere, benső történelmi logikája nem más, mint a nyelvtan. A nyelvtan már egy bizonyos prelimináris logika, amely mint azt Couturat gondolta, az emberi gondolkodás lényeges formáit tükrözi vissza.23) Egy nyelv nyelvtani ideálja és egy jelrendszer logikai ideálja azonos dolgok. a) Bulletin de la Société Francaise de Philosophie Séance de 29 Mai. 1913. (Pour la logique du langage.)