Magyar jogi szemle, 1931 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1. szám - Kováts Elemér dr. jogfogalmi jelrendszere. 2. [r.] Folytatás

14 bölcselet lesz, amelynek tárgyát maga a történelmi ész keletkezése fogja alkotni.19) Természetesen ettől a filozófiai megértő tudománytól ismét útra fogunk kelni a gyakorlati, morális jogi organizáció felé, a reális jog magán fogja viselni ennek az elméleti ismeretnek a nyomait, a társar dalmi élet megszervezése annak a tudatnak lesz függvénye, amelyhez a kollektivitás saját maga életére vonatkozólag eljut. Ez lesz a gyakorlati ész igazi funkciója, mint azt Léon Brunschwieg kívánta.20 Ennek az egyre emberibb jognak egyre racionálisabb megalkotása bizonyára egy sajátosan társadalmi „kalkulusnak" eredménye lesz, amely kalkulus egyre bonyolódottabb, nehezebb és kiterjedtebb lesz. Létre kell majd hozni a fejlődés minden ujabb forduló pontjánál egy egy ujabb jogi mértékrendszert, amely mértékrendszer egyúttal a különböző társadalmak különböző affektiv életének legjobb közös nevezője lesz. De e fejlődés végső állomásán, amelyhez magának az emberi észnek folytonos kiszélesedése révén érünk majd el, nem lesz egy különálló, alkalmazásra váró jog, a kollektív tevékenység elvont mértékrendszere, és nem lesz szemben vele, tőle külön egy élő és többékevésbé ellenálló realitás, amelyre e jogot alkalmazni kellene. Magának a morális életnek racionális volta e racionalitás belső szükségszerűsége fog ekkor napfényre jutni, e racionalitás egy megértőbb emberiség történelmi öntudatának a cselekvés síkjára való vetülete lesz. Egyébként a külvilággal foglalkozó tudományokban teljesen hasonló folyamat játszódik le. A jelenkori elméletekben úgyszólván nincs Inár többé különálló matematika és vele szemben álló nyers valóság, ánielyét matematikai eszközzel kellene meghódítanunk, a racionális elemek és a realitásnak egymáshoz való alkalmazkodása olyan köz19) Már Durkheim hirdette, hogy a szociológiának az a hivatása, hogy a filozófiának megadja a jelenleg hiányzó nélkülözhetetlen alapokat, sőt úgymond Durkheim, a társadalomtudomány egyenesen arra van hivatva, hogy önmagától mintegy saját természetes fejlődése kapcsán filozofiáha menjen át. (E. Durkheim, Sociologie réligieuse et Théorie de la connaissance. Revue de Métaphysique, 1909, 758. o.j <3>) Az ész sajátosan gyakorlati szervező funkciója Brunschvicg szerint abban áll, hogy a társadalmi hagyománytól készenkapott rendszert észszerű relációk hálózatává dolgozza ki, hogy a társadalmat belülről szervezze meg. (I. Bulletin de la Société Francaise de Philosophie, 1910 .scéanee .de 28. Avril 124, 130. o.) }