Magyar jogi szemle, 1931 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1. szám - A vércsoportmeghatározások jelentősége és használhatósága és a vérnyomok vizsgálata. [Az Igazságügyi Orvosi Tanács véleménye.]

8 totta a tárgyalást s a s rak ér töt személyes nyilatkozattétel végett megidézte; ez megjelenésekor a leghatározottabban kijelentette, hogy az alperes semmi esetre sem lehet a gyermek apja, mert a vérvizsgálat törvénye kivételt nem ismer. Erre a biró felszólította a szakértőt, járjon utána, nézze meg a feljegyzéseit, vájjon nem történhetett-e tévedés, s az újabb tárgyaláson Breitner tanár beadványát olvasták fel, amelyben értesítette a bíróságot, hogy tényleg tévedés történt s ezen az alapon megengedte annak lehetőségét, hogy a bepanaszolt férfi a gyermek apja. A biró újabb véleményezés és a tévedés okának kiderítése végett a tárgyalást újból elnapolta. A tévedés annál inkáid) feltűnő, mert a perben szereplő Breitner tanár valószínűleg azonos azzal a Breitner tanárral, aki a német orvosok és természetvizsgálóknak 1928-ban Hamburgban tartott vándorgyűlésén ünnepi előadásban ajánlotta a véresoportvizsgálatok felhasználását. Hogy a vércsoportok felfedezését nyomon követte azok felhasználásának követelése, az újításoknak, a reformoknak századában érthető s érthető az is, hogy a sajtó útján való ismertetés révén Bécsben azonnal nagy tömegben jelentkeztek azok, akik az apaság terheitől menekülni akartak, perük ujrá felvételének kérésével. Igen nagy terjedelemben igyekeztek a vérvizsgálatok eredményét felhasználni Oroszországban, a szabad szerelem hazájában. Hivatalos rendelkezésre, amely azok igénybevételét az igazságszolgáltatás hatóságainak figyelmébe ajánlotta, Németországban is találunk példát. Elébb 1926. szeptember 17-én Bajorország, majd 1926. december 9-én WÜTtemberg igazságügyminisztere a vércsoportok szószólóinak szorgalmazására ajánlotta, bár kötelező rendelkezés nélkül, a vércsoportok meghatározására vonatkozó vizsgálatokat. Tudomásunk szerint más államokban ajánló utasítások nem jelentek meg; szó volt megjelenéséről Ausztriában már 1928-ban, de tudtunkkal külön rendelkezés eddig még ott sem jött létre, foglalkozott a kérdéssel a német törvényszéki orvosok társulata is, egyebek között az 1928. évi hamburgi vándorgyűlésen Breitner tanár előadásával kapcsolatosan. A napi — nemcsak, de a tudományos — sajtó lelkesedő hírei az igazságszolgáltatást is megragadták s egyes külföldi bíróságok elismerve az új rendszer, feltétlenül bizonyító voltát, Ítélkezésük jogát kiszolgáltatták a véleménytadó orvosoknak, sőt megtörtént a berlini törvényszék előtt folyó ügyben még az is, hogy azt a nőt, aki egy férfi apaságára ráesküdött, azért, mert a vérvizsgálat állítását megcáfolta, hamis éskü miatt elitélték azon az alapon, hogy az illető férfi nem lehet apja a gyermeknek. A nagy lelkesedést) azonban visszahatás is követte: újból, és újból jelentkezett és jelentkezik ma is a kétely és aggodalom. Jellemző a helyzetre, hogy épen Oroszországban, ahol az újításokat forradalmi lendülettel igyekeznek belevinni az életbe. 1925-ben a népbiztosok a vérvizsgálatok vége-zését. illetve a bíróságok előtti értékesítését betiltották annak dacára, hogy épen ott az apaság keresésére igen nagy szükség van, mert egyebek között pl. Moszkvában egyetlen esztendő alatt a szabad-