Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2. szám - Az elmefogyatékosokról vagyis charakteranomáliákról

77 Tcönnyebben érthető legyen, nem szabad mégsem szem elől téveszteni, hogy a kódexnek ezen felül rendeltetése az is, hogy kimerítően és rendszeresen szabályozza az élő jogintézményeket és hogy olyan vezérfonalat nyújtson a bíró számára, amelynek segítségével a felmerülő jogesetek eldöntésében eligazodhatik. Arra az aggodalomra, hogy magánjogunkat mindaddig nem szabad kodifikálnunk, ameddig a tőlünk elszakított részeken magánjogunk szabályai érvényben vannak, azzal válaszol, hogy magánjogunk élő anyagának egy törvénykönyvbe összefoglalása nem jelent szakítást eddigi magánjogunkkal és így nem is tépné szét a jogközösségnek ama kötelékeit, amelyek elszakított véreinkkel ma is összekötnek. Ha egyébként a ma fennálló helyzetet tekintjük, esakis arról lehet szó, hogy az elszakított részekkel részben még megvan a magánjogi jogszabályok tartalmi közössége, de már nincs, meg a jogforrások közössége. Sőt megfontolandó, hogy a nemzeti érdekek szempontjából nem éppen ellenkezően az lenne-e a kívánatos, hogy mielőbb egy tökéletes, kiváló magyar magánjogi kódexet alkossunk, amely megfelel nemzeti érzéseinknek, társadalmi, családi és gazdasági életünk mai fejlettségi fokának és szükségleteinek, amely biztos és szilárd alapra helyezi jogéletünket, megjavítja, megkönnyíti és olcsóbbá teszi igazságszolgáltatásunkat és ezzel vonzóerőt sugároz az elszakított részek felé is. Utalt arra, hogy magánjogunknak mai joganyaga már csak kis részben ősi szokásjog, amely ma már jóformán csak a házassági vagyonjog és a törvényes öröklési jog területére szorítkozik; ennek kodifikálása pedig nem olyan nehéz feladat, amely elől meg kellene hátrálnunk. A magánjogi törvénykönyv megalkotása fontos azért is, mert dogmatikailag jól képzett jogásznemzedéket csak egy jól szerkesztett törvénykönyv segítségével lehet nevelni. Mindezekért a Magyar Jogászegyletnek a magánjogi törvénykönyv javaslatának tárgyalását tovább kell folytatnia, sőt tanulmányait még bizonyos irányban ki is kell terjesztenie, amivel egyébként nem jut a Jogászegylet azokkal sem ellentétbe, akik a magánjog kodifikációját ma időszerűtlennek tartják. A törvényjavaslat szövegének tüzetes bírálata a kodiíikáció további sorsára minden körülmények között kívánatos és csak termékenyítő eredménnyel járhat. Ezért szükségesnek tartja a törvényjavaslat megvitatásának folytatását, mert a felhozott aggodalmakkal szemben őt viszont az az aggodalom fogja el, hogy ha a magyar jogászság most ezt a kérdést, mint nem aktuálisat, levenné a napirendről és a bizonytalan jövő sorsának engedné át, ennek az lenne a következménye, amire a sikertelen kodiíikáció százados történelmi tapasztalatai tanítanak, hogy ez az újabb munka ismét végleg lekerülne az aktuális lehetőségek napirendjéről és eggyel megint szaporodnék a sikertelen kísérletek száma. Végül azt a nézetét nyilvánította, hogy a Magyar Jogászegyletnek a közzétett törvényjavaslatot annak mostani szövegében kell tovább tárgyalnia. Dr. Nagy Dezső Bálint előadása Pécsett. Az országos Ügyvédszövetség pécsi osztályának meghívására dr. Nagy Dezső Bálint f. évi január 11-én előadást tartolt. A törvénykezési illetékek néhány kérdéséről, különös tekintettel a jelzálogjoggal kapcsolatos illetékekre címmel. Az előadás keretéül szolgált osztályülésen, melyen dr. Szabó János, a pécsi osztály •elnöke elnökölt, a pécsi ügyvédek igen nagy számban jelentek meg, többek