Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2. szám - A nemzetközi jog kodifikációja. 1. [r.]

57 szükségessé tesz egy államközi organizációt. A háború előtt a nemzetközi egyezmények kötése nagyban meg volt nehezítve, mivel nem volt e célra megfelelő állandó, általánosan elismeri nemzetközi organizáció. A legnagyobb nehézséget mindig a mun­kának a megindítása okozta. Központi szerv hiányában ugyanis a kezdeményezésnek mindig valamelyik államtól kellett kiin­dulni s bizony az államok nem egyszer fáztak a nemzetközi konferenciák összehívásával járó nehézségektől, s nem szívesen vállalták az azokkal járó kockázatot és felelősséget. A világháború után itt is lényeges változás történt. Igaz, már a 2-ik hágai békekonferencia szükségesnek látta a nemzet­közi konferenciák összeülésének állandósítását s függetlenítését minden kezdeményező lépéstől, ennek megvalósítása azonban csak a világháború után következett be, amikor is a Nemzetek Szövetségének felállításával oly államközi organizációt alakí­tottak, amely szervei segítségével minden nagyobb nehézség nél­kül összehívhat a különböző kérdések egyezményi rendezése céljából nemzetközi konferenciákat. A tapasztalat bizonyítja, hogy a nemzetközi konferenciák­nak csak akkor lehet sikere, ha azt komoly előkészítő munka előzi meg. Különösen áll ez a kodifikációs munkára, amelynek mindig széleskörű előkészítésen kell alapulni. Ennek hiányában ugyanis az összehívott konferenciák komoly és tartós ered­ményre nehezen juthatnak s legtöbbször — idő hiány és össze­tételük miatt — bukásra, sikertelenségre vannak itélve.12 Az előkészítő munkának mindenekelőtt a konferencia napi­rendjére tűzendő kérdések gyakorlati lehetőségével kell behatóan foglalkozni s megállapítani azt, vájjon az illető kérdésekre vonatkozólag vannak-e már nemzetközi szabályok? Ha vannak, egyezményiek-e azok vagy tisztán csak szokásjogiak? — Ele­gendő-e azokat egyezményileg pontosan meghatározni, egy­mással összhangba hozni, vagy esetleges megváltoztatásukkal tartósságukat biztosítani; vagy pedig leszögezni, hogy az illető kérdések még nem alkalmasak általános nemzetközi szabá­lyozásra. .4 Nemzetek Szövetségének 1924. évi közgyűlése, a svéd kormány javaslatára, egy jogászbizottságot alakított, abból a célból, hogy az egy listát készítsen azokról a kérdésekről, ame­lyeknek egyezményi szabályozása, rendezése kívánatosnak és lehetségesnek látszik s azt véleményezés végett küldje meg az összes kormányoknak. Az eljárásnak ez a módja jelentős szol­gálatot tehet a kodifikációs munkának, annál is inkább, mert a kormányok függetlenségét nem sérti, a Nemzetek Szövetsége szerveivel pedig az azokkal való érintkezést lehetővé teszi s így nagyban megkönnyíti a konferenciák előkészítését. A konferen­12 Compte rendű de la XXIII. conférence de l'Union Interparlamen­taire 1925. 180. 1. 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom