Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 1. szám - Az egyházi adóról

37 Ha megemlítjük, hogy az előadó a magánjog kodifikálása ellen foglal állást, az előadó gondolatkörét és érzésvilágát eléggé ismertettük. AZ EGYHÁZI ADÓRÓL. Dr. Szepesy Mihály budapesti ügyvéd 1929. évi december hó l én a rádióban előadást tartott az egyházi adóról. Előadása vészére az a körülmény biztosít különös érdeklődést, hogy a különféle állami, községi és autonóm szervek által megállapított adók tömegében a közönségnek az egyházi adó kérdésében van a legkevesebb tájékozottsága. Az előadó rámutatott arra, hogy az egyházak különböző mértékben terhelik meg híveiket; sőt az egyházi adó megállapítása nemcsak vallásfelekezetek szerint különbözik, hanem ugyanahhoz a felekezethez tartozók adóztatása sem történik arányosan. Az előadó visszapillantást vetve az egyházi adók történelmi fejlődésére, kifejtette, hogy a legrégibb egyházi adó a párbér. amelyet a hivek a lelkész ellátása céljából évről-évre terményekben, vagy pénzben, esetleg terményekben és pénzben fizetnek, törvény vagy szokásjog alapján. A párbér fizetésének az alapja az egyházközség kötelékébe való tartozás. Általános elv, hogy a párbér személyes szolgáltatás; előfordul azonban, hogy a párbér dologi teher, telkiteher, amikor is a párbér fizetése az ingatlannak mindenkori tulajdonosát terheli. A párbér eredete a kereszténység kezdetére vezethető vissza. A protestáns hitfelekezetek párbért autonómiájuk alapján vetnek ki. Az evangélikus egyház alkotmányának 234. §-a szerint mindenki, aki az evangélikus egyházhoz tartozik s keresetképes vagy vagyonnal biró nagykorú egyén, annak az egyházközségnek kiadásaihoz tartozik hozzájárulni. melynek területén egyenes állami adóval van megróva, illetőleg amelynek a területén lakik. A protestáns egyházakban a párbér személyes szolgáltatás; ez felel meg a mai jogállapotnak is, amely szerint a párbér személyes jellegű közjogi szolgáltatás s így azt annak az egyháznak kell fizetni, amelyhez a fizető fél tartozik. Hazánkban a párbér követelésének jogalapjára, a kivetés és a behajtás módjára nézve egyöntetű szabályok még ma sincsenek. Az egyházak a kormányhoz és az országgyűléshez intézett felterjesztéseikben állandóan sürgetik a párbér reformját. Az 1895. évi XLIII. t.-c. szerint a bevett és a törvényesen elismert felekezetekhez tartozó hívekre az egyházközségek adót vethetnek ki. Az elismert felekezetüekre kivetett egyházi adó azonban csak törvényes úton, birói végrehajtó által, míg a bevett vallásúak egyházközségei által kivetett egyházi adók közadók módjára hajthatók be. Az egyházközségi adót az egyházközség által alkotott szabályrendeletben megállapított szabályok szerint maga az egyházközség veti ki. A kivetett egyházi adó lehet rendes, vagy