Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 1. szám - Magyary Géza emlékezete

34 a főcélját, az állami kiadások fedezetének megteremtését és ha igen, milyen, eszközökkel érte el? A második szempont az, hogy vájjon az egyszerű adószedésen kívül tűzött-e ki az állam a maga pénzügyi politikájánál más, különösen szociálpolitikai szempontokat. A harmadik szempont az volt, hogy elérte-e a mellékcéljait is, és ha nem érte el, mik voltak ennek akadályai? A negyedik szempont végül az volt, hogy a pénzügyminiszter adóstatisztikájából és az adókivetések alapjaiból milyen képet nyerünk az ország közgazdasági erejéről és annak fejlődéséről? Megállapította az előadó azt, hogy az 1925—26-i költségvetési évben 95,000.000 P, 1926—27-ben 148,000.000 P, 1927— 28-ban pedig 96,000.000 pengő felesleget ért el a kincstár. Az állami kiadásokra tehát a pénzügyi politika bőséges fedezetet nyújtott. A bevételek elérésénél az egyenesadók jelentősége lényegesen csökkent. Amíg a békében az állami bevételek 28 százalékát hajtották az egyenesadók, addig 1927-ben egyenesadókból mindössze a bevételek 21 és fél százaléka folyt be. Lényegesen emelkedett tehát a fogyasztási és forgalmi adók jelentősége. Az állam, amely adórendszerében jövedelem és vagyonadót tart fenn, kétségtelenül törekszik arra, hogy az adóterheket a lakosság teherbiróképességének arányában helyesebben ossza el. Az eredmény megint az, hogy a pénzügyminiszter adóstatisztikája szerint az állam összes bevételeinek csupán 5 százalékát teszi ki a jövedelemadó és másfél százalékát a vagyonadó. A bevételek 93 százalékát tehát az állam az adózók teherbíró képességére való tekintet nélkül szedi be. Amikor azt látjuk, hogy a sójövedék sokkal több jövedelmet hajt, mint akár a társulati adó, akár a vagyonadó és amikor a dohányjövedék tiszta haszna kétszer annyi, mint a jövedelemadó évi bevétele, arra az eredményre kell jutnunk, hogy az adóterhek arányos és igazságos elosztását pénzügyi politikánk csak igen kis mértékben tudta megközelíteni. Ennek az oka elsősorban az adóterhek abszolút nagysága. A német birodalmi statisztikai hivatal kimutatásából azt látjuk, hogy Magyarország 141.5 pengős évenkénti és fejenkénti adómegterhelésével szemben a fejenkénti adóteher Ausztriában 132 pengő, Olaszországban 114 pengő, Csehszlovákiában 108 pengő. Ha tehát a magyarországi adóterhet oly módon csökkentenék, hogy elsősorban a forgalmi és fogyasztási adókat szállítanák le, ezáltal a tehereloszlás aránya sokkal helyesebbé válnék. Ami az ország gazdasági helyzetét illeti, itt meg kell állapítanunk azt, hogy a jövedelemadóval megrótt jövedelmeknek a felerésze Magyarországon ingatlanból származik. Ha azt látjuk, hogy a német jövedelem adó alapoknak csak egyötöd része származik ingatlanból, arra az eredményre jutunk, hogy Magyar-