Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 10. szám - Megjegyzések a jelzálogjogi törvényhez. Nizsalovszky Endre kommentárja kapcsán

429 Ínyben-másban riem értünk egyet a szerzőnek a telekkönyvi képviseletre vonatkozó fejtegetéseivel, különösen a 78. §-ban szabályozott képviseletre vonatkozóan. Legkevésbbé abban a vonatkozásban, amikor a képviselet nem azért szükséges, hogy a képviselő tehessen képviseltje helyett valamit (képviselet aktiv oldala), hanem azért, hogy mások a képviselnél szemben érvényesülő hatállyal jognyilatkozatot és más jogi cselekményeket intézhessenek hozzá. (Sajnos a képviseletnek ezt a passiv oldalát, mely nem a képvjseltnek, hanem éppen a vele szemben álló személyeknek érdekében áll lenn, a törvény 79. §-a nem tartja eléggé szem előtt, csak az indokolás mutat rá erre is.) Miről is van itt szó.' Keresetbiztosítéki jelzálogjogot kebeleztek be A. javára. A. ezt átruházza A-re. de ez az átruházás nyilvánosságra nem jut. a telekkönyvből sem tűnik ki. mivel a 70. §. szerint csak írásbeli átruházható nyilatkozatra és biztosítéki okirat átadására van szükség, telekkönyvi bejegyzésre pedig nincs szükség. Ezzel az átruházással a volt jelzálogos hitelező A. a 78. §. szerint képviselővé degradálódik, a tulajdonosnak azonban ezt nem kell tudnia, esetleg valóban nem is tudja. Ö a maga nyilatkozatait hozzá úgy intézi, mint ha tovább is A. volna a jelzálogos hitelező. Most azután leimerül a kérdés, van-e a képviselői minőségben jogutódlásnak helye. A szerző szerint nincs, tehát az eredeti képviseli) örököseivel szemben a tulajdonos nem tehet joghatályosan nyilatkozatot, és hogy a telekkönyvben hitelezőként szereplő képviselő csele k vő képességének elveszése után törvényes képviselőjével szemben nem lehet hatályosán jognyilatkozatot tenni. De mi azt kérdezzük: hol marad így a tulajdonos védelme, aki a telekkönyvből joggal hiheti, hogy a bejegyzett hitelező még mindig valóságos hitelező és nem köteles vizsgálni azt, nem degradálódott-e telekkönyvön kívül képviselővé. De még ha tudja is. vagy a telekkönyvből kitűnik is. hogy A. csak képviselő, kihez intézhesse a tulajdonos a maga jognyilatkozatait, felmondásait, fizetéseit stb.. mikor a keresetbiztosítéki okirat és azzal együtt a jelzálogos követelés kézről-kézre jár és útját a tulajdonos nem ismeri. Ezeknek a szempontoknak a figyelembe vételével sok tekintetben más eredmények adódnak, mint amit a szerző kifejt, s ezeknek figyelembe vételével világossá lenne ;i 78. §. összefüggése a 40. és 42. §-okkal, világossá lenne, hogy amikor a törvény 40. és 42. §-ai kimondják, hogy a bejegyzett tulajdonossal szemben a jelzálogos hitelező a tulajdonossal szemben tehető minden nyilatkozatot még akkor is megtehet, ha tudja, hogy más ;i valódi tulajdonos, akkor lényegében ugyanazt teszi, a jelzálogos hitelező javára a tulajdonossal szemben, amit a 78. £. tesz a tulajdonos javára a jelzálogos hitelezővel szemben: mind a két esetben egyaránt passiv irányú képviseletről van szó. ezért a két képviseletre egységes szabályoknak kel! állaniok. Ezekben tettük meg észrevételeinket a könyv egyes állásfoglalásaira. Ismételjük azonban, hogy a szerző fejtegetéseinek legtöbbje elméletileg jól megalapozott, gyakorlatilag megnyugtató eredményekre jut és könyvét nagy haszonnal forgathatja mindenki, aki a jelzálogjogi törvénnyel meg akar ismerkedni, vagy aki a gyakorlatban felmerülő egyes kérdések megoldását keresi.