Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 10. szám - A szovjetházasság az angol bíróság előtt

412 indokolással, hogy „házassága" az angol jog értelmében soha sem volt házasság. A tárgyalás folyamán ugyanis bebizonyításl nyert, hogy; a mormonok között többnejűség van, amit a mormonok házassági joga nemcsak elismer, de egyenesen előmozdít. Lord Penzance meghatározása a házasságról pedig a következő: the voluntary unión for life of one man and one woman to the exclusion of all others. Az újabb hivatkozások a „tor lile" szavakat a válási lehetőségekre tekintettel vagy kihagyják, vagy úgy értelmezik, hogy a házasságkötéskor a felek szándékának kell lenni, hogv a kötés az életre szól. Az angol biró tehát arra az álláspontra helyezkedett, hogy egy olyan közösséghez (néptörzshöz, valláshoz) tartozó felek ,.házassága", mely közösség a többnejűséget intézményesen ismeri, nem tekinthető érvényes házasságnak, még akkor sem, ha a felek a házasságkötéskor más házasságban még nem élnek. Mielőtt a tulajdonképeni kérdésünkhöz érkeznénk, még egy nevezetes precedens ügyet kell ismertetni. Ez az ügy In re Bethell, Hethell v. Hildyurd (1888., 38. Ch. Div. 220.) néven ismeretes. A tényállás itt a következő volt: Az örökhagyó elhagyta Angliát, ahol ingatlan lelett rendelkezett és a fokföldre költözött. Azután állandóan Maleking-ben és a szomszédos Betchuanaland-ban tanyázó baralong nevű pogány néptörzsnél lakott. 1883-ban ..feleségül vett" a törzs rítusa szerint egy Teepoo nevű leányt. A szertartás abban állott, hogy leöltek egy ökröt és annak lejét a leendő „férj'* a leány anyjának elküldte. Ebből a „házasságból" egy gyermek született. 1884-ben Bethell (az örökhagyó) a hurok elleni harcban elesett. Még halála előtt végrendeletet készített, melyben bizonyos Dél-Afrikáhan lévő vagyontárgyakat Teepoonak és a gyermeknek hagyományoz. Az Angliában lévő vagyonról a végrendelet hallgat. Ez utóbbira azután úgy az örökhagyó oldalrokonai, mint a gyermek nevében a gyámhatóság tartott igényt. Az oldalrokonok a „házasság" érvényességét tagadták. A bíróság előtt azután hosszabb bizonyítási eljárás folyt le, bebizonyítást nyert, hogy a baralong néptörzsnél többnejűség divatos, hogy Bethell egyenesen megtagadta, hogy Teepoo-val templomban adják össze, ami Mafekingben lehetséges lett volna. A törzsfőnök előtt kijelentette, hogy ő csak egy „baralong-házasságot" akar kötni, rokonai előtt a leányról említést sem tett és barátai előtt is mindig csak úgy beszélt róla: „that girl of mine". Ez az Ítélet azért érdekes, mert itt a bíróság azt vizsgálta, hogy mi volt a szándéka az örökhagyónak, milyen „házasságot" kivánt kötni. És a bizonyítás alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem volt szándékában egy angol értelemben vett házasságot kötni, hanem csupán az illető néptörzsnél divatos alsóbbrendű, habár I ormaságokhoz kötött, ágyassági viszonyba akart lépni. A bíróság ennélfogva a „házasságot" nem létezőnek nyilvánította. Még számos más eset bír jelentőséggel a szovjetházasság érvényességének megítélésénél, de a rövidség kedvééri csak az előbbi