Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 10. szám - Kováts Elemér dr. jogfogalmi jelrendszere. 1. [r.]

409 lete nincsen-e már eleve ugyanilyen sikertelenségre kárhoztatva' rárgyunk keretei által korlátozva, csupán csak a morális és szociális tudományok és diseiplinák vizsgálatára szorítkozhatunk itt..15) Leibnitz abból az alapgondolatból indul ki. hogy valamennyi igazságot a bennük szereplő fogalmak elemzése révén csekélyszámú egyszerű igazságra lehet visszavezetni, hogy továbbá ['elbontás utján minden fogalmat, kicsiny számú egyszerű 4s meghatározhatatlan fogalmakra vezethetünk vissza. Ezek az egyszerű fogalmak alkotnák az „emberi gondolkozás ABC-jél és minden emberi ismeret csak emez alapvető fogalmak kombinációiból állana.""M Az. alapszimbólumok ezeket a fogalmakat fejeznék ki. Nos nyilvánvaló, hogy egy ilyen szimbolizmus létrehozása egy egyetem Encyclopaediája megalkotását tételezi fel, amely minden történelmi avagy természet-tudományos ismeretünket magában foglalná. Leibnitz ezt a munkát sohasem hajtotta végre. E munka nyilvánvalóan meghaladta volna egyetlen ember erejét. Leibnitz arra gondolt, hogy egy tudós társaságot kellene létrehozni, amelynek főfeladata ennek az Encyclopaediának kidolgozása volna,. Ebből azonban semmi sem lett és Leibnitz miután egy félszázadon át foglalkozott a nagy tervvel, meghalt a nélkül, hogy azt megvalósította volna.17) Ami az Enciklopaedia jogi részét illeti, Leibnitz annak alapjait a természetes jog elveiben vélte megpillantani, amelyek minden positiv törvény alapján 1 szolgálnak: élete végéig arról álmodozott, hogy a polgári törvénykönyvet ez elvek alapján alakítsa át.18) Annál az alaptévedésnél vagyunk itt, — a racionális tévedésnél, — amely egyfelől meggátolta a morális tudományok elméleti, történelmi és szociológiai kifejlődését, másfelől pedig lehetetlenné tette, hogy a reális jogi gyakorlatot egy oly egyértelmű ideográfiára vezes*») Tudott dolog, hogy Leibnitznek azért nem sikerült egy igazan egyetemes reláció-logikát létrehozni, mert kizárólag az Aristoteles-féle klasszikus logika területére szorítkozott. Kizárólag az incluzió viszonyát vette tekintetbe. A modern reláció-logika tekintetbe veszi a matematikában előforduló valamennyi viszonyt, a logikai relációk rendszeréi, induktív módon, a matematikai eljárás-módok megfigyelésével hozta létre. E szempontból tekintve ez egy <i posteriori logika. A klasszikus logika egyébként, mini azl Spaier (La pensée et la Quantité, 373. o.) megállapította, azért nem képes magyarázatot adni a matematikai dedukcióról, mert csupán a nyelvi gondolkodás legegyszerűbb eljárásmódjainak elemzésére szorítkozik. következésképen nem elég technikai ahhoz, hogy valamennyi matematikai I, óvetkeztetésmódol megközelíthesse. '«) Couturat, i. m, 35. o. 17) Couturat, i. m. 119., 175. o. '"I Couturat, i. m. 121. o.