Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 9. szám - A 1900: XXV. törvénycikkben meghatározott tilalomba ütköző szerződés semmisége és annak hatályosulatlansága

344 „új szerződéskötésnek" az adott esetbeli, azonban a tényálladékai ismérveiben kellően fel nem derített megjelölései. De a szóbanforgó ügylet nem is oly jogügylet, amint ezt Újhelyi József értelmezi, hogy az abban rejlő hatálytalanság „semmiséget nélkülöző" hatálytalanság. Ellenkezően ez a megrendelővel szemben hatálytalan jogügylet oly ügylet, amely a törvény rendelkezésénél fogva keletkezése pillanatától kezdődően a megrendelővel szemben semmis ügylet, megtámadás hiányában is a megrendelővel szemben abszolút, orvoslóhatatlan semmiséget magában rejtő ügylet. E tekintetben a normális főhatása soha be nem áll, minthogy a törvény minden egyéb körülménytől, nyilatkozattól és feltétlenül függetlenül apodiktice, minden ellentmondást kizáró módon irja elő, hogy ez az ügylet a megrendelővel szemben hatálytalan. Erre a semmisségre tehát nemcsak a jogügyletben résztvevő személyek, hanem akárki hivatkozhatik. A bíróság pedig nemcsak kifogás alapján, de hivatalból is köteles azt figyelembe venni. Helyesen mutatott rá erre az elvre a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszéknek abban az időben kelt fennebb idézett E. 170/1903. szám alatt és a m. kir. Kúriának fennebb idézett elvi jelentőségű 1455/1914 és a P. VIII. 5958/1916/60. szám alatt hozott Ítélete. Helyesen mutatott e törvényparancs egyéni és államközösségi rendeltetésére a m. kir. Kúriának fennebb idézett P. IV. 8988/1926/12. és P. IV. 7504/1927/19. szám alatt hozott ítélete, amelyek kiemelték a törvény alkotásánál alapul fekvő és a törvény rendelkezéseivel biztosítani kívánt azt az érdeket, amely az egyént nemcsak önmagáért, hanem az egyén fölött élő államalkotó nemzet létéért is szemléli és amely a jelenkor „méltányossági", a jogkontstrukciók mélységeit kerülő áramlatainak önkényen nyugvó irányát alárendeli annak a kötelességteljesítésnek és felelősségérzetnek, amelyet a nemzet és az állam léte és fennmaradása e tekintetben megkövetel. Mit akart a törvényhozó? Azt akarta és a törvényjavaslat miniszteri indokolása szerint abból a célból szabta meg a parancsot, mert meg akarta akadályozni, hogy a fővárosi, de főképen a külföldi nagyipar oly versenyre keljen a gyengébb, de azért életképes vidéki iparunkkal és kereskedésünkkel, amelynek ellenállani az utóbbi soha sem tudott. Nálunk azonban — mondja az indokolás — nem a hazai — és ma még jobban mint annak idején — az idegen ipar az, amely a vidéki iparunkat és kereskedelmünket veszélyezteti. A vidéki kisipar és kereskedés a külföldi és a külföldi nagy házak versenyével szemben fejlődni nem képes, sőt egyenesen hanyatlik. A vándorkereskédésnek fejlődése a megbízhatóság tekintetében nem kívánatos. A megfelelő és a községi elöljáróság részéről nyújtandó felvilágosítás lehetőségének kizárásával a fogyasztó közönség érdekeit sem elégíti ki. Közönségünk igen gyakran csak külföldi házak utazóival, vagy külföldi vándorügynökökkel áll szemben. Ebből az okból ezt a helyzetet európaszerte megszorításoknak vetik alá. De fontos „sociálpolitikai