Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 7. szám - Más jogának peres érvényesítése. Tekintettel a 43. számú jogegységi döntvényre

260 dálya nem lehet annak, hogy valaki per útján a saját nevében érvényesítse másnak követelését az ettől nyert megbízás alapján, aminthogy a bírói gyakorlat az élet követelményeinek megfelelve addig is megengedte, hogy a távoliéi miatl vagy más okból megbízott vagyonkezelő pert indíthasson a maga nevében (Kúria 3152/1887. P.. 6556/1917.). továbbá, hogy az. aki a peres jogot a per folyama alatt megszerzi, megbízást adhat a felperesnek, hogy e pert a saját nevében folytassa Kúria 5280/1902. P.)'. A kir. Kúria a kérdést azon az elvi alapon döntötte el. hogy a magánjog szabálya szerint a követelést— hacsak valamely tiltó jogszabály másként nem rendelkezik — nemcsak egészben lehet átruházni, hanem átruházható a követelés tartalmát alkotó egyes jogosítvány is. aminő a követélésnek peres úton való érvényesítésére vonatkozó jogosítvány is. A hitelező tehát megbízhat valakit csupán azzal, hogy az át nem ruházott követelési peres úton a maga nevében érvényesítse. Nem kívánt a jogegységi tanács arra a közbeeső álláspontra sem helyezkedni, amely a követelésnek a megbízott nevében való érvényesítésére irányuló megbízást csak bizonyos korlátok közt tartja megengedhetőnek s amelv szerint felperesként másnak jogát az ettől nyert megbizás alapján csak az érvényesítheti, akinek erre különleges jogszabályok (aminők a fentebb említett Ítéletekben is foglaltatnak) adnak jogot. A jogegységi tanács ugyanis úgy találta, hogy az eddig kialakult különleges jogszabályok alá vonható eseteken kívül is fordulhatnak elő esetek, amikor a hitelezőnek alapos oka lehet arra, hogy mást bízzon meg követelésének felperesként vak) érvényesítésével. S mivel a jogegységi tanács nyilván nem tartotta elegendőnek azt. hogy ily esetekben a hitelezőnek csupán a íiduciarius engedmény igénybe vétele álljon rendelkezésére. — ezért helyesebbnek találta a vitás elvi kérdésnek olyatén megoldását, amely minden korlátozás és feltétel nélkül teszi lehetővé a hitelező számára azt. hogy jogát megbizás alapján más is érvényesíthesse a saját nevében. A döntéssel kapcsolatban felmerülő perjogi kérdéseket illetően a döntvény két elvet állít fel. Kimondja egyfelől, hogy az ily megbizás nem szolgálhat alapul a köztekintetekből lényeges perjogi szabályok megkerülésére, — s kiemeli másfelől, hogy a perjogi szabályok akként alkalmazandók, hogy a perbeli ellenfél ne jusson hátrányosabb helyzetbe, mint volna akkor, ha felperesként maga a hitelező lépne fel. Ezek előrebocsátása után a döntvény közelebbről esak egy perjogi kérdésre terjed ki, nevezetesen a Pp. 95. §-ának kérdésére, kimondva az ebben a szakaszban foglalt törvényes rendelkezés kijátszásának meggátlása végett azt. hogy a más követe-