Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 1. szám - A megrendelések gyűjtéséről szóló törvény (1900:XXV.) a bírói gyakorlatban

13 megfizetésére nem kényszerítheti a vevőt s így csak az előbbi állapot visszaállítását kívánhatja. Jogelv, hogy a törvényes tilalomba ütköző szerződés semmis, valamint semmis az olyan szerződés is, amely a törvény által megszabott alakszerűséget nélkülözi. Emellett azonban jogelv az is, hogy a semmiségről csak akkor lehet szó, amenynyiben a törvény mást nem rendel, vagy az alak hiányához más jogkövetkezményt nem kapcsol. (L. Magánjogi törv. jav. 972., 960. §.) Felvetett kérdésünkben a törvény rendelkezik s a jogkövetkezményt meghatározza, amidőn kimondja, hogy a „tilalom ellenére létrejött ügylet a megrendelővel szemben hatálytalan." A törvény tehát nem semmiséget mond, hanem egyoldalú hatálytalanságot. A törvény kifejezett rendelkezéseinél fogva, miután az a vevő ügyletkötési szabadságát nem korlátozza, hatátyos az ügylet az eladóval szemben, amennyiben az ügylet egyező akaratkijelentéssel létrejött. Ez a jogi helyzet kötelemjogi szempontból joghatályos lévén, a gyűjtő a teremtett jogi helyeztet nem használhatja ki a maga javára, pl. hirtelen árváltozás esetén. Tudjuk, hogy ilyen magatartás a korona ingadozása idején könnyen előfordulhatott. A törvény ilyen előnyt az eladónak biztosítani nem akart s az ügyletkötési szabadság a fogyasztónak is biztosította azt az előnyt, amit a kereskedelmi forgalom esélyei nyújthatnak a vevőnek. A törvényhozó bölcseségét koronázza meg az az intézkedés, ami a fogyasztó ügyletkötési szabadságát nem érintve, az eladónak jogi játékra teret nem nyújtott. A magánjogi törv. jav. 961. §-ában is kifejezésre jutó jogszabály szerint a meg nem felelő alakban kötött szerződés, ha csak a törvény mást nem rendel, érvényessé válik az elfogadott teljesítés által. Amint láttuk, a törvény a teljesítést nem tiltja, a vevőnek az iránti jogát nem is érinti. A fogyasztó tehát, ha akarja, a teljesítést követelheti, azt elfogadhatja. A nagyobb gazdasági gépek tudvalévőleg jó idő múlva utólag szállíttatnak le s a birói gyakorlat szerint csak használatbavétel után jut a vevő abba a helyzetbe, hogy a megtartás felől határozhasson. E hosszabb idő alatt elenyészik az akaratelhatározást befolyásoló az a közvetlen hatás, mely esetleg a szerződés könnyelmű aláírását eredményezte. Ha ennek dacára a vevő a teljesítést elfogadja, az árút átveszi s az elfogadáson kívül bekövetkezik huzamosabb, az árú kipróbálását meghaladó használat, részfizetés, arra való ujabb megállapodás, a gépnek javítása, úgy kétségtelenül megállapítható, hogy a vevő az ügylet teljesítését maga is akarja s ezzel lemondott az ügylet hatálytalanítására vonatkozó, csakis az ő részére fenntartott megtámadási jogáról. (L. Javaslat 1019. §.) Ha pedig e tények után lemondottnak tekintendő a hatálytalanságra vonatkozó kifogásáról, úgy csak