Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 7. szám - Más jogának peres érvényesítése. Tekintettel a 43. számú jogegységi döntvényre

253 hatályos átruházásnak jelentkezik, — az engedményesnek csak abban az cselben van kereseti joga, ha a jog érvényesítéséhez öt valamely jogvédte érdek fűzi. A német jogi írók közül többen nem helyeslik a Reichsgericht gyakorlatát annyiban, amennyiben az incasso-engedményesnek kereseti jogot ad abban az esetben is, ha a követelés a valóságban nem ment út az engedményes vagyoni jogkörébe. Szerintük az oly engedmény, amelv az engedményesnek csak az adóssal szemben adja meg a követelés érvényesítésének jogát, míg az anyagi követelési jog az engedményezőnél marad, a jogi fogalmak elhomályosí.tás.ához vezet (Tuhr), visszaélésekre adhat alkalmat (Siber). Ezekkel szemben tekintélyes írók pl. Stein a követelés behajtását célzó engedménynél nem azt tartják lényegesnek, hogy a követelés átmegy-e valósággal az engedményes vagyonába, hanem az ily engedmény lényegét az engedményező s az engedményes közötti fiduciarius viszonyban látják. Bírálat alá véve a most ismertetett különböző jogi felfogásokat, az az álláspont nagyon is merevnek jelentkezik, amely szerint az incasso-engedmény csak akkor tekinthető iiduciárius engedménynek s csak akkor ad kereseti jogot, ha a követelés valósággal átmegy az engedményes vagyoni jogkörébe s ő csak a külön megállapodás alapján tartozik az engedményezőnek a teljesítést kiszolgáltatni. Szerintem a leghelyesebb s a kapcsolatos kérdések megoldására is legalkalmasabb az az álláspont, amely — Nagy Ferenc nyomán — a behajtásra irányuló engedményt fiduciarius engedménynek fogja fel oly értelemben, hogy az ily engedmény csak az adóssal szemben tartja meg teljesen az átruházás jellegét, míg az engedményező és az engedményes közötti viszonyra a köztük létrejött fiduciarius megállapodás az irányadó. Eszerint az incasso-engedmény fiduciarius jellege éppen abban van, hogy bár az engedményes az adóssal szemben hitelezőként léphet fel, addig az engedményezővel szemben magát csuk behajtással megbizott személynek (incasso-mandatariusnak) kell tekintenie. A gyakorlati éleiben különben a legtöbb esetben aligha lesz felderíthető, hogy akkor, amikor valaki a követelést behajtás végett engedményezte a felperesre, a felek akarata arra irányult-e, hogy a követelés az engedményező és engedményes közötti viszonyban is átszálljon az engedményes vagyoni jogkörébe s utóbbit csak a behajtott összeg kiszolgáltatásának külön kötelezettsége terhelje, — avagy pedig az volt-e a felek akarata, hogy az engedményes csak az adóssal szemben jelentkezzék hitelezőként s az engedményezővel szemben csak a behajtásra feljogosított megbízottnak jogállását foglalja el. Az incasso-engedménynél a felek ily megkülönböztetés