Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 7. szám - Más jogának peres érvényesítése. Tekintettel a 43. számú jogegységi döntvényre

250 felül áll az. hogy a felperes másnak jogát engedményezés alapján engedményesi minőségben érvényesítheti. Az alábbiakban külön fogunk azzal az esettel foglalkozni, amikor a felperes a hitelező követelését engedmény alapján a saját jogaként érvényesíti, s külön fogjuk tárgyalni azt az esetet, amikor a felperes a saját nevében ugyan, de a hitelezőtől nyert megbízás (feljogosítás) alapján lép fel s a jogot a megbízó jogaként érvényesíti. Mind a két esetre vonatkozó kérdéseket az újabb jogélet vetette fel. A magyar jogászvilág ezekkel a kérdésekkel behatóbban eddig nem foglalkozott, s az ide vágó kérdések közelebbi megismerése végei! a német jogi irodalomhoz és judikatúrához kéli fordulnunk, ahol ezeknek a kérdéseknek igen beható taglalásával, de egyúttal nagyon különböző felfogásával találkozunk. I. A behajtásra irányuló engedmény (incasso-cessib) lényege abban áll, hogy a követelés, alanya a követelést behajtás végett engedményezi valakire és pedig akként, hogy az utóbbi a követelést az adóssal szemben mint engedményes a saját jogaként érvényesítse, de közte és az engedményező közötti viszonyban a behajtásra vonatkozóan létesített megállapodás legyen joghatályos. Ehhez képest az incasso-engedményt fiduciárius engedménynek is szokták tekinteni. A fiduciárius engedménynek s általában a fiduciárius ügyleteknek tanát a legutolsó évtizedek jogélete fejlesztette ki.* A fiduciárius ügyletnél az egyik fél (a fiducians) valamely dolgot vagy jogot akként bocsát át a másik félnek (a fiduciariusnak), hogy utóbbi azzal kifelé a saját jogaként rendelkezhessék, míg befelé a köztük levő viszonyban a bizalmi megállapodásuknak megfelelő korlátokhoz tartsa magát. A fiduciárius tehát a neki adott és kifelé korlátlan jogi hatalmat a bizalmi célnak megfelelő módon van jogosítva és kötelezve gyakorolni. Ezúttal csak a fiduciárius engedménnyel foglalkozunk.** * A német ptk. még sehol sem foglalkozik a fiduciárius ügylettel. A magyar magánjogi törvénykönyv javaslata csak az 1000. §-ban utal ezekre az ügyletekre és csakis abból a szempontból, hogy azok színleges ügyleteknek nem tekintheltők. Nincs is tulajdonkép még magyar neve sem a fiduciárius ügyletnek. A „bizalmi ügylet" megjelölés nem kielégítő s emellett a két félnek megjelölése is nehézségbe ütközik. A hitbizománv már más jogintézmény számára van lefoglalva. Részemről megfelelőnek találnám a hUrebízási ügylet elnevezést, amihez képest a fiducians hitrebizó szóval, a fiduciárius pedig hitrebízott szóval lenne megjelölhető. ** Fiduciárius ügyletet szoktak kötni a követelés biztosítása céljából is, amikor is valamely jognak kifelé való teljes átruházása azzal a belső viszonyban hatályos megállapodással történik, hogy a biztosított követelés kiegyenlítése esetén az átruházott jog visszabocsátandó. Fiduciariust alkalmaznak újabban különösen Németországban jogképességgel nent