Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 6. szám - Megjegyzések a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslathoz

239 joginál kivánná a minisztérium a közjegyzőket felruházni. A tervezet 18. §-át olyképpen kellene ehhez képest kiegészíteni, hogy amennyiben a tanú meg nem jelenik, vágy a vallomástételi megtagadja, úgy erről a közjegyző az őt kiküldő bíróságnak, a kényszereszközök alkalmazása végett jelentést tesz és a bíróság a tanúval szemben ugyanazon megtorló intézkedéseket foganatosíthatja, amelyek a bíróság előtt tanúságtételre kötelezeti személyekkel szemben alkalmazhatók. A tervezet 19. §-ának rövidítés! célzó intézkedései célszerűt k. Ellentmondások elkerülése végett meg lehetne említeni ebben a szakaszbán, hogy a módosítani kívánt Pp. 401. §-ának 1. bekezdése további rendelkezésig a tervezet 1. §-nak megfelelően módosul. A járásbíróság előtt ügyvédi képviselet nélkül elintézhető ügyekre vonatkozó rendelkezéseknek logikus kiegészítője a 23. §., mely a 22. §-al együtt, külön elbírálás alá vonja a kötelező ügyvédi képviselet mellett és anélkül intézhető ügyeket, és a fellebbezés jegyzőkönyvbe mondásának kedvezményét nagyon helyesen, csak ez utóbbinak adja meg. míg az előbbiek esetében logikusan írja elő a fellebbezésre vonatkozólag az ügyvédi ellenjegyzés kötelezettségét. Hasonlóképpen helyeselni lehet a 24. §-ba foglalt újítást. A fellebbezésnek tisztán alaki okokból való visszautasítását nyugodtan lehet az elsöhiróságra bízni, anélkül, hogy ezzel különös megterhelést okoznánk, míg a felsőbíróságok számára esetleg jelentékeny könynyítést szerezhetünk evvel az intézkedéssel. Az összefüggés kedvéért itt említjük meg, hogy a most előadottak a felülvizsgálati kérelem visszautasítása felől intézkedő 34. §-ra is vonatkoznak, mutatis mutahdis. Semmiképen sem helyeselhető és feltétlenül megváltoztatandó, illetve elhagyandó a 26. §. Az a rendelkezés, hogy a csatlakozási kérelmet c*ak a fellebbezési határidőben lehet előterjeszteni, illuzoriussá teheti azt a eélt, amit a Csatlakozási kérelemmel eredetileg szolgálni kívántak. Gyakran előfordul ugyanis, hogy az elsőbiróság ítélete végeredményben egyik télre nézve sem kedvező, illetve egyik felet sem elégíti ki. Pl. a valorizáció iránti kérelemnek részben helyt ad, vagy alperest bizonyos mértékig kártérítési összegben marasztalja, ugyanakkor felperest a marasztalási összegen felüli kérelmével elutasítja, stb. Ilyen esetekben, mikor mindkét fél részben pervesztes, részben nyertes, megtörténhetik az is, hogy az egyik léi megnyugszik az Ítéletben akkor, ha a másik sem él ellene jogorvoslattal, célszerűségi szempontokból azért, hogy hamarébb pénzéhez, vagy annak legalább egy részéhez jusson, vagy, hogy a per alatt állás függő helyzetéből mielőbb szabaduljon. Ha azonban értesül arról, hogy ellentele az Ítéletet megtámadta, s így az ügy még jogerősen befejezve nincs, ő is megkísérli, hogy vélt igazához teljes mértékben hozzájusson, ha már az. elintéződés haladékot kell, hogy szenvedjen. Ilyen esetben él az ítéletben eredetileg megnyugodni szándékozó és ezért a fellebbezéstől már elkésett fél a csatlakozás jogával. Ha azonban