Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 6. szám - Megjegyzések a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslathoz

237 jogalkotás egyik legszebb constructiójának, a Szent Korona elvének az igazságszolgáltatásban való érvényre juttatása. A pertárgy értékének megállapítását tárgyazó szakaszok logikusak s amennyiben az érvényesített jognak és nem az egész hagyatéknak illetve felosztandó vagyonnak az értékét veszik irányadóul, az eddigi rendelkezéseknél igazságosabbak. Nem lehet helyeselni a tervezel 4. ij-áí, mely szerint, ha a léi kizárási kérelméhez nem csatolja hiteles másolatban azon iratokat, melyekre hivatkozik, a bíróság a kizárási kérelmet visszautasítja. A járásbíróság] eljárás során ez a rendelkezés a gyakorlatban lehetetlenné teszi a kizárás iránti kérelem előterjesztését, illetve eredményessé tételét. A Pp. 61. és 63. §§-ai szerint ugyanis a kizárási okot nyomban kell érvényesíteni, illetve valószínűsíteni. Miután pedig a járásbirósági eljárásban, amikor a feleket az elnök, illetve csoportfőnök idézi meg és a helyszínén nyomban osztja be a referens bíróhoz, ákí előtt a leieknek nyomban tárgyalni kell, lehetetlenség i kizárási kérelmet sikeresen nyomban előterjeszteni, mert hiszen a csoportfőnök elé idézett léi még nem tudhatja, hogy melyik bíróhoz lógják beosztani s így nem is szerelheti fel magát a vele szemben esetleg támasztani kívánt kizárási okot valószínűsítő okiratok másolataival. Ha pedig a kizárási kérelemhez, melyet az eddigi és nem változtatott rendelkezések szerint a tárgyalásba bocsájtkozás előtt kell elő terjesztenie, a tervezett intézkedés értelmében iratokat nem csatol, kérelmével el kell utasítani. Nem fogja az ügyvédek helyzetének a minisztérium által állítólag tervezett javítását eredményezni a Pp. 113. §. első bekezdésének 4. pontját módosító azon intézkedés, hogy a szegény jogon perlekedő fél részére kirendelt ügygondnok költségeit az államkincstár az eddigi állapottal ellentétben nem előlegezi és az ügygondnok költségeinek megtérítését csak a perköltségben marasztalt féltől követelheti. Ez a szegényjogos ügyekkel és egyéb közmegbízásokkal sok ingyenmunkára kötelezett ügyvédnek ujabb ingyenes munkára való kötelezését jelenti, mert a .szegényjogos ügybén költség viselésére kötelezett féllel szemben ez a költségigény igen problematikus lehet. Legalább a szegényjogos ügyekben eljáró szakértőkre vonatkozó rendelkezéseket (Tervezet 17. §) lehetne itt is a megfelelő változtatásokkal alkalmazni. Ezzel szemben azt hisszük, osztatlan megelégedést fog kelteni az a rendelkezés, mely a .szegényjogon perlekedő felperessel szemben az alperesnek is megadja, legalább egyelőre az illetékmentességet. A szegényjoggal való és sok esetben csak az alperes károsítását célzó visszaélésnek lehet evvel elejét venni. Fontos ú jítást tartalmaz és a törvényszéki eljárás gyorsítását fogja eredményezni 0 a perfelvételi caesura elvének fokozatos háttérbe szorítását tartalmazó 8. §. Célszerűnek tartanok azonban evvel kapcsolatban annak kimondását, hogy felperes már keresetlevelében tartozik a keresetének megalapítására szolgáló ténybeli állításokat és bizonyí tékáit előadni, úgy, ahogy azt eddig a 194. §. szerinti előkészítő irattal