Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 6. szám - A járulékosság kérdése a zálogjogtanban

235 Akik pedig a telekadósság öncélúsagát abban látják, hogy önálló eszközéül szolgál annak, hogy határozott pénzösszeg az ingatlanból niegszereztessék, azoknak talán igazuk lenne, ha a hitelező minden további nélkül a meghatározott pénzösszeget az ingatlanból végrehajtás utján megvehetné, ámde ezt nem teheti, mert a „tőketartozást" előbb fel kell mondani (Jt. 83. §.) és csak ha a felmondási idő sikertelenül telt el, nyúlhat a hitelező a végrehajtás jogához és ezt a végrehajtási jogot is mindig ki lehet zárni, meglehet állítani azzal, hogy a tulajdonos a pénzösszeget kifizeti. A telekadósságot a törvény nem úgy intézményesíti, hogy a követelés az ingatlanból megszereztetik, hanem úgy, hogy az ingatlantulajdonos mint jelzálogos adós ezt megfizeti s csak ha ez nem fizet, van joga a hitelezőnek a követelést az ingatlanból kielégíteni. Köteles a hitelező a lizetést elfogadni és köteles törlést adni s ha ezt nem tenné, nem gyakorolhatja zálogjogát. Tehát fizetés és törléssel úgy szűnik meg a telekadósság, hogy gazdasági rendeltetését betöltötte. Nyilvánvaló tehát, hogy a telekadósság is, épp úgy mint minden jelzálogjog, csak biztosítéka a követelésnek és így nem önmagában és önmagáért való jog, hanem függvény. Nem ad önállóságot a telekadósságnak a 85. §. rendelkezése sem, mely az alapul fekvő jogviszonyból származó kifogásokat korlátozza és így mintegy függetleníti tőle, mert ez csak a telekkönyvi rendszerünk által involvált közhitelesség érdekében felállított törvényes vélelem tételesítése. Csak a telekkönyvből ki nem tünő kifogások vannak kizárva a jóhiszemű harmadik személyekkel szemben. Ez pedig nem a telekadósságnak önállósítása, hanem csupán a publica fides védelme alá helyezése. Hol van a legcsekélyebb önállósulás ebből á szempontból, ha minden alapügyletből meríthető kifogás mindenki által és mindenki ellen felhozható, ha a telekkönyvből kitűnik? Kétségtelen, hogy mind az a kizáró erő, ami a telekadósságnál a kifogásokkal szemben fennáll nem a telekadósság önálló erejéből folyik, hanem magából a telekkönyvből. Ez a rendelkezés és az, hogy a telekadósság jogcím nélküli, absztrakt jelzálogjog, egyúttal e jogintézmény egyedüli célját, a jelzáloghitel mobilizációját szolgálják, ámde ezek az intézkedések még csak zavarólag sem hatnak arra a viszonyra, amely a követelés és jelzálogjog között széttéphetetlenül fennáll. Sőt a 85. §-nak a jogok tekintetében az alapügyletre való utalása, mintha az önállósági teória "tagadásba vétele volna. Mindezt egybevetve megállapíthatjuk, hogy a telekadósság a dologi adósság különleges megjelenési formája. Nem egyéb mint olyan közönséges jelzálogjog, ahol az ingatlan tulajdonosát nem terheli személyes kötelezettség, ahol csak a jelzálog szavatol a követelésért. A jelzálogjognak ez a formája a dologi kezességnél, eddig is megvolt. Nem jutott eszébe senkinek sem azonban, hogy ezt önálló jelzálogjognak nevezze el: pl. ingatlan eladás esetében, amikor valaki jelzálogos terhekkel együtt veszi meg az ingatlant: az ingatlant dologi adósság terheli, a 18*