Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 6. szám - A járulékosság kérdése a zálogjogtanban

231 tárgyat csupán dologi adósság és nem személyes tartozás terheli, mert mind a kettő a hitelező követelésének ekvivalense.* b) Az elévült követeles fedezésére fennálló zálogjog önállóságát abból konstruálják meg, hogy „az elévülés megszünteti a követelést, de nem szünteti meg a zálogjogot", mert a követelést, elévülés esetében is, az ingózálogból ki lehet elégíteni, a jelzálogjog pedig a törlésig átruházható és alzálogjoggal megterhelhető. És így a „zálogjog el nem évülése gyakorlati eredményében maga után vonja a követeld el nem évülését."** Amikor új elméleti megállapításokat teszünk, akkor a determi náló fogalmakkal csínján kell bánnunk és sok szabatosságra kell törekednünk, nehogy abba a látszatba essünk, hogy az új megállapításainknak akarunk kedvezni. Régi elméleti megállapítás, hogy az elévülés nem szünteti meg a követelést; nem n követelés évül el, hanem az érvényesíthetőség. Ez annyira így van. hogy az elévülés esetén az ohligáció továbbra is fennáll naturális obligáció alakjában. A követelés tehát tovább él, csak jogilag meggyengített pozícióban. A rája történt fizetést nem lehet visszakövetelni tartozatlan fizetés címén. Ez sem lehetne, ha a követelés tényleg és jogilag megszűnt volna. Az elévülés eseteiben nincs szó tehát (i követelés megszűntéről és így a zálogjog hatályosságában fennmaradása nem mond ellent a járulékosságnak, sőt még jobban szemügyre hozza ennek a doktrínának a finom veretűségét azzal, hogy ott ahol nem a jog struktnrája, hanem jogpolitikai indokok meggyengítik a főjogot hatásában, de existenciájában továbbra is fennmarad, a mellékjog kitart mellette, mert létalapját ebben bírja és életerejét is ettől kapja és kifejti azokat a hatásait, amiket a föjogtól, a vele való kapcsolatában nyer: ingózálogjognál a hitelező kielégítheti magát a zálogtárgyból, jelzálogjognál pedig a törlésig fennáll és az érvényesnek vélelmezett követeléssel jogügylet tárgya lehet. Itt nem is hivatkozunk a telekkönyvi közhitelességre, mert ennél közvetlenebb indoka is van — amint láttuk — a jelzálogjog fennmaradásának.*** c) Konfúzió esetében ugyanazzal az érvvel találkozunk, hogy a konfúzió megszünteti a követelést annál a logikai szabálynál fogva, hogy önmagának senki sem tartozhatik, de nem szünteti meg a zálogjogot, hanem az tovább él saját — jelzálogjog alakjában. Itt két esetet kell megkülönböztetnünk. Ezt a megkülönböztetést Jelzálogtörvényünk 8. és 9. §§-aiban meg is teszi és pedig, ha a * Ezt vallja Nizsalovszky E. is „Értékjog és zálogjog" c. tanulmányában (Magyar Jogi Szemle 1928. V. sz. 162. oldal) „A jelzálogjog jogszabályainak magyarázata" című munkájában azonban, a telekadósságánál, mintha ezzel ellentétbe helyezkednék. ** Dezső idézett m. 126. oldal. *** Jelzálogtörvényünk 14. §-ának fogalmazása elméleti szempontból nem szerencsés, de ez tárgyunkon kívül esik.