Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 1. szám - A megrendelések gyűjtéséről szóló törvény (1900:XXV.) a bírói gyakorlatban

8 exemptiót, mely az apát kezébe egyházi joghatóságot is ád, de előfeltételeit megteremti. Ez az ezernégyszázéves törvénykönyv mint egyike az Egyház által elfogadott és ajánlott négy szerzetesi ősregulának, ma is a világegyház törvénygyűjteményének egészéhez tartozik. Értéke örök. Egyik legszebb kifejezője, megvalósítója azon ősi elvnek: Ecclesia utitur iure Románc — és évtizedekre szóló szintézise a legklasszikusabb jognak — a rómainak — és Krisztus evangéliumának. A megrendelések gyűjtéséről szóló törvény (I900:XXV.) a bírói gyakorlatban. Irta: Újhelyi József budapesti kir. törvényszéki tanácselnök. Az 1900. évi XXV. t.-c. hatályon kívül helyezte a régi ipartörvény (1884:XVII. t.-c.) 50. §-át, amelynek értelmében az iparos jogosult volt árúira lakhelyén és azon kívül bárhol és bármikor megrendeléseket gyűjteni és gyüjttetni. Ezt a korlátlan szabadságot az 1900 :XXV. t.-c. 1. §-a akkép korlátozta, hogy kimondta, miszerint az iparos vagy kereskedő megrendelések szerzése végett csak oly iparosokat vagy kereskedőket kereshet fel, akik üzletkörükben az illető árúk eladásával, vagy felhasználásával foglalkoznak. Nem esik a törvény tilalma alá az iparoshoz vagy kereskedőhöz közvetlenül intézett megrendelésnek megbízott által való átvétele vagy teljesítése. A törvény 2. és 3. §-a a tilalom alól való kivételeket szabályozza. A 2. §. megengedi a gyűjtést az irodalmi és művészeti termékekre. A törvény 3. §-a a kereskedelmi minisztert felhatalmazza, hogy a fenti tilalom alól bizonyos üzletágak és iparcikkek tekintetében kivételt engedélyezhessen, vagyis egyes árúcikkekre való rendelésgyüjtést szabaddá tegyen. A törvény 1. §-a tehát általában eltiltja az iparosokat és kereskedőket attól, hogy bármely ipari produktumra való megrendelés gyűjtése végett fogyasztókat az illető árúcikkel nem foglalkozó iparosokat vagy kereskedőket keressenek fel, azoktól megrendeléseket gyűjtsenek. A törvény 4. §-a kimondja, hogy aki a törvény 1. §-ában foglalt valamely tilalmat megszegi, kihágást követ el és büntetendő. A törvény 4. §-ának utolsó bekezdése a büntetőjogi szankción kívül magánjogi szankcióról is intézkedik a következőképen: ,,A jelen törvény 1. §-ában foglalt tilalom ellenére létrejött ügylet a megrendelővel szemben hatálytalan". A kereskedelmi miniszter a törvény által engedett azzal a jogával, hogy egyes árúcikkekre való rendelésgyüjtést szabaddá