Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 1. szám - Szt. Benedek Regulája mint törvénykönyv

5 a Regulának 1400 éves fordulóját. Ez az év egyúttal az I. Codex Justinianusnak is 1400 éves fordulója. Az első Justinianus-féle törvénykönyv elveszett, a Regula pedig lényegében ma is élő törvény; alapelvei átmentek a nyugati szerzetesség minden ágának gyakorlatába; a korváltozások uj célkitűzések által megkivánt kiegészítésekkel és módosításokkal pedig szövege szerint is irányítója a kb. 8000 férfi és 12.000 női tagot számláló bencés rendnek és az ugyancsak nagyszámú, népes rokonrendeknek, a ciszterci, szilvesztrinus, vallumbrozánus, olivetanus, trappista rendeknek. Az a majdnem másféléves batár, mely Szt. Benedek Regulájából az európai társadalomra árad, a jogban, az alkotmányban is sokszorosan megnyilatkozik. Illő tehát, hogy a Regulával, mint törvénykönyvvel mi is foglalkozzunk. Szt. Benedek valóban törvénykönyvnek szánja müvét; törvénynek, lex-nek mondja többször is és Regula monasteriorumnak cimzi. A regula szó Ulpianus óta otthonos a római jogi műszavak közt; eredeti jelentése több változáson ment át, mig megkapta Szt. Benedeknél található értelmét: a törvénykönyv-jelentést. Közvetlen forrása e jelentésnek a Regulának a görög kánonnal való azonosítása az egyházi törvényhozás latinságában. Még inkább mutatja a Regula törvénykönyv-jellegét tartalma, beosztása. A szerzetesi élet egészét akarja szilárd, állandó formákhoz kötni; alig kerüli el figyelmét egyetlen, jogi szempontból fontos mozzanat. Megadja a monostor benső szervezetét, meghatározza ezen szervezet életfunkcióit, az Istentiszteletben és a monostori munkában, gondoskodik a monostor succrescentiájáról. Szabályait büntetésekkel szentesíti és az apát kezébe adja a fegyelmezést. A beosztás a Gaius Institutiói által meghonosított: personae, res, acíiones-csoportokba szorítja a törvénykönyv anyagát, bár a gyakorlati szempontok nem mindig engedik ezt az anyagelrendezést érvényesülni. Szt. Benedek a maga munkáját a szerzetességre vonatkozó állami és egyházi törvényhozás állandó figyelembevételével alkotja meg; ami ujitás nála, az voltaképen szerves továbbépítés a meglevő elemek alapján. A római állami törvényhozás a kereszténységgel való kibékülés óta a kereszténység vallási ügyeit ép ugy igyekezett a maga hatáskörébe vonni, mint korábban a római államvallásét. Ez a törekvés világosan kitűnik a II. Theodosius-féle kódexen és még inkább a. Justiniánus nevéhez kapcsolódó törvényhozáson és kodifikáláson. A codex Theodosianus (438) már ismeri a szerzetességet, de jogi fejlődésének elég alacsony fokán, főként a remeteség formájában. A Justinianus-féle törvénygyűjtemény (a második kódex) már jogi személyként kezeli a monostorokat, a szerzetesekel pedig jogok, kötelességek, privilégiumok dolgában közelíti a clericusokhoz. A Justinianus-féle novellák már a monostori szer-