Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1930 / 1. szám - A márkacikkek árrontása, mint tisztegségtelen verseny
3 <és erkölcsi alap, amelytől a védelem elvi elismerése meg nem tagadható. A márkatulajdonos által meghatározott eladási árak megtartására irányuló általános, quasi dologi hatályú igény magánjogi alapjait a választottbiróság az igény valódi magánjogi természetének abban a felismerésében találta meg, hogy a márkatulajdonos ármeghatározásának szerződéssel való biztosítása folytán a márkaeikk ára továhbra is a márkatulajdonos jogi rendelkezése alatt álló vagyoni java, üzleti értéke; aki tehát azt megsérti, jogellenesen és közvetlenül mások jogvédte érdekkörébe nyul, mert ennek vagyoni jelentőségű javát rombolja azzal a céllal, hogy mások vagyonának feláldozásából és a versenytársak lekötöttségéből magának kivételes hasznot biztosítson. Ez az a magánjogi korlát, amely az egyéni és versenyszabadság elé tilalomfát állít, ez az a forrás, amelyből a márkatulajdonos védelmének erkölcsi elismerése fakad; mert ha a márkacikk árusítása a mások jogainak jogellenes megsértéséért fennálló törvényes magánjogi felelősség (kártérítés) megállapítására nem is vezethetne, — alig kétséges, hogy az ily versenycselekményt a tisztességesen gondolkodó üzletemberek becsületes üzleti szokásaival megegyezőnek tekinteni nem lehet. A márkaárak megtartása azonban a márkatulajdonosnak csak addig jogvédte érdeke, amíg azt a maga részére az objectiv jog által elismert eszközökkel vagyis szerződésekkel megfelelően biztosítja. Alapfeltétele tehát a márkatulajdonos igényének az, hogy olyan zárt magánjogi kötelezettségi rendszert tartson fenn, amely önmagában, vagyis jogelvileg alkalmas arra, hogy mindenki, aki az árut továbbadási szándékkal veszi, azt csak árfenntartási kötelezettség vállalás mellett kaphatja meg. Eszerint nem elég az, ha a kereskedő vevő az eladási árak megtartására csupán magát kötelezi; hanem szükséges, hogy a tőle vásárló kereskedőnek ő is (pl. a nagykereskedő; csak reverzális ellenében szolgáltassa az árút. Csak igy van teljesen kiépítve a kötelezettséggel zárt vevőkör, amely körből az árú szerződésszegés nélkül nem juthat olyanok kezére, akik reverzálist adni nem hajlandók. Ily szerződési rendszer mellett sikeresen senki sem védekezhetik többé azzal, hogy az árak megtartására kötelezettséget nem vállalt; mert mint kereskedő, az üzleti viszonyok ismeretében tudta, de elegendő hogy gyaníthatta azt, miszerint az árúhoz reverzális adása nélkül csak mások szerződésszegése által juthatott. E rendszer hatályát az a tény, hogy egyesek, vagy akár számosan szerződési kötelezettségüket megszegik — nem érinti; mert a szerződésszegés egymagában a kötelmet meg nem szüntetheti. 1*
