Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 3. szám - A terjesztő felelőssége

92 ból ez közömbös. Nem lehet tehát joghatályosan úgy szónokolni, amint fentebb szónokolt A., B. és C. Aki azt elkövette, az felel. Nézzük most ugyanezt az esetet a sajtójogi felelősség szempontjából. Itt elvileg tökéletesen mellékes az, hogy történt-e a sajtótermékkel olyan terjesztés, ami a köztörvények szerint büntetés alá esik. A sajtójog szempontjából csak az a lényeges, hogy történt-e sajtójogi terjesztés (St. 8. §.) s még egy, nevezetesen az, hogy a sajtótermék magában foglalja-e valamely büneselekmén}' tényálladékát. Az, hogy az ily terjesztés sajtójogilag nem büntethető, az természetes. (S az ily terjesztés önmagában természetesen nem büntethető köztörvényi uton sem, amint arra fentebb eléggé rávilágítani igyekeztem.) De a dolgok mélyén nem azért nem büntethető sajtójogilag, mert a sajtójogi terjesztés hozzátartozik a sajtóbűncselekmény elkövetésének fogalmához, hanem egyszerűen azért, mert nálunk a terjesztő nincs közötte a sajtójogilag fokozatosan és . formálisan felelős személyek között. (Franciaországban pl. a terjesztő benne van a fokozatban. Az utolsó, a 4. fokon. L. a 42. Artikulust.) Sajtójogilag tehát, ha az előbb említett két feltétel megvan, csak az a kérdés, hogy a fokozaton ki van soron s felelősségre vonható-e. Ez a kétirányú felelősségre vonás elvileg tökéletesen külön áll egymás mellett. Ezt a kérdést ily élesen a Btk. javaslat tárgyalásánál senki fel nem vetette, mert azt hiszem, ez nem volt kétséges. De többször, egészen más irányú felszólalásokban, erre kétségtelenül utaló kijelentés történt. Ilyen Paulernek s Szilágyinak fentebb említett felszólalása is, de különösen utóbbinak a következő szavai. Szilágyi Dezső: ,,Az első esetben, ha a bíróság a sajtótörvény szerint jár el, ha bebizonyul rá, hogy ő azon személy, akin a felelősség sorrendje van, hogy ő vagy a szerző, vagy szerkesztő, vagy nyomdász, vagy a terjesztő, megbüntettetik anélkül, hogy vizsgáltatnék, hogy szándékosan ő követte-e el a bűncselekményt, vájjon tudta-e azon cikk tartalmát. Ezt hozza magával a fokozatos felelősség rendszere; ez az ára azon privilégiumnak, mely a sajtónál a fokozatos felelősség rendszerében van. De mi történik a jelen esetben? . . . Hogy a személy megbüntethető legyen, kell, hogy bebizonyíttassék azon tényállás, amely megkívánja, hogy az elkövetett bűncselekmény szándékosan követtetett el." (1878/81. Orsz. képviselőház Naplója XIII. 53.) Az elvileg tökéletesen különálló két felelősség azonban az életben legkülönbözőbb módon keresztezheti egymást. E tekintetbe sem a Btk. rendelkezéseiben, sem a St,-ben nincsenek speciális rendelkezések. És helyes is, hogy nincsenek, mert minden elképzelhető kereszteződés tökéletesen megoldható és megoldandó a Btk. általános szabályaival. Ezeket, amint köztudomású, sajtó útján elkövetett bűncselekmények eseteiben is