Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 3. szám - A terjesztő felelőssége

89 Nem tehető. Erre a felszólalásra ugyanis Pauler Tivadar, aki akkor a javaslat előadója volt s később lett miniszter, így felelt: Pauler Tivadar előadó: ,,Az előttem szóló t. képviselő úr indítványára csak az az észrevételem van, hogy én legalább ágy gondolom, tévedésben van az iránt, hogy az 1848:XVIII. t.-c. az itt említett büntettet olyan enyhe büntetés alá vette. Mert itt egyenes felhívásról van szó a felségsértésre s ezt az 1848:XV1II. t.-c. nem számítja a sajtóvétségek közé, mert tessék a 3. §-t elolvasni, az így szól: „aki valamely bűntett vagy vétség elkövetésére egyenes és határozott felhívást tesz sajtó útján és a bűn vagy vétség valósággal el is követtetik: a felhívó, mint bűnrészes tekintetvén, a köztörvények büntetése alá esik." Tehát ha felségsértésről van szó, a felségsértés büntetése alá. A 4. §. azt mondja: „aki valamely bűntett vagy vétség elkövetésére egyenes és határozott felhívást tesz sajtó útján, de annak nem lön semmi következménye: mint bűnkiséiiő tekintetvén, a köztörvények súlya szerint fog büntettetni." Ha tehát nem izgatásról, mint tovább mondatik, nem lázításról sajtó útján, hanem egyenes felhívásról van szó bűntettre: ez nem tartozik a sajtóvétségek közé az 1848:XVIII. t.-c. szerint — pedig ilyen esetről van itten szó, mert itt az van mondva: ki ezen bűntettre felhívást tesz; és ezt az 1848:XVIII. t.-e. sem tekintette olyannak, mit a sajtóvétségek szempontjából kellene tekinteni." (Löw. Anyaggyüjtemény II. 67. lap.) Vegyünk most fel egy példát, hogy plasztikusan álljon mindenki előtt a két ellentétes álláspont. Az Ur Isten mentsen meg minket ily eset előfordulásától! De a példa kedvéért mondjuk: Budapest három kaszárnyájában egyszerre fellázadnak a katonák. Leöldösik tisztjeiket. Rohannak a Várba, hogy megöljenek mindenkit, aki hatalmon van és él. Leverik a felségsértés bűntettére irányult lázadást. A katonák zsebében egy időszaki lapot találnak, amelyben egyenes felhívást intéztek felségsértés elkövetésére és mindarra, ami történt. Egyébként is kiderül, hogy mindegyik kaszárnyában megjelent egy-egy ember, aki a katonák között az időszaki lapot szétosztotta s minden ami történt egyedül az ebben a lapban fogl<dt felhívás következménye volt. El is fogják ezt a három embert: A., B. és C-t. A kritika tárgyává tett határozatra hivatkozva A. így szól: hogy engem el mertek fogni ,,ez ellenkezik a sajtójog alapvető elveivel". „Magában a nyomtatvány tartalmában foglaltatik a bűncselekmény, a nyomtatvány közzététele és terjesztése által a bűncselekmény lett elkövetve." És felolvassa ezt az egész határozatot, — amit érdemes ebből a szempontból mégegyszer elolvasni — s levonja a végső következtetést, a határozat szavaival