Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - Mellettes védő - hivatalból. (Bp. 302.§. 4. bek.)

74 Igen ám. Csakhogy a főtárgyalás megtartására már minden előkészület meg volt téve. A főtárgyalási elnök és előadó, épugy mint a vád képviseletére kirendelt kir. ügyész a íőtárgyalásra teljesen elkészült. A munkaidő mindkét hatóságnál több hétre le volt kötve. Közel másfelszáz érdekelt és tanú, ezek között sok kül földi már meg volt idézve az utóbbiaknak az államkincstár terhére tetemes költségek elküldve. Ehhez járult még, hogy vádlott a maga részéről is a főtárgyalás mielőbbi megtartásához ragaszkodott, védőjének azt a magatartását, hogy a főtárgyalás elé akadályokat gördit — nem helyeselte, mig viszont az, amit a védő a főtárgyalás elhalasztásának indokául felhozott, t. i. az idegkimerültség, az annak saját ténykedése által, hisz ugyanazon időben vidéken más fontos ügyben látott el védelmet, később szintén meg lett cáfolva, az idegkimerültség legalább is nem bizonyult oly nagyfokúnak, hogy ez a védőt a védelem ellátására képtelenné tette volna. A tárgyaló elnök mindezek dacára azonban a főtárgyalási ezen késői bejelentés folytán a Bp. 290. §-a alapján rövid időre mégis el kellett, hogy halassza, inert — miként ezt határozatában nyíltan kimondja — az ügy nagy terjedelménél és fontos voltánál fogva a védelem ellátását az ügy ismerete nélkül egy ügyvéd sem vállalta volna el. Kitűzte ezt azonban rövidesen újból. A védő azonban az ujabban kitűzött határidőben sem akart tárgyalni. A biróságnak legalább az összes körülmények szembevétele mellett ez volt megalapozott feltevése. Minden egyébtől eltekintve már csak azért is, mert az egyik napilapban egy közlemény jelent meg, mely szerint a védő expressis verbis, hogy „nem tárgyalok" kijelentette volna. Védő nélkül azonban — mellőzhetlen védelemről lévén szó — tárgyalni nem lehet. A tárgyalni nem akaró védő választott védő volt. Amig választott védő van a Bp. 35. §-a értelmében hivatalból védő ki nem rendelhető. Főtárgyaláskor is ez csak akkor lehetséges, ha a választott védő a főtárgyalásról elmarad, vagy idő előtt eltávozott. A Bp. 302. §. 4. bek. kötelezi a tárgyaló elnököt előbb a főtárgyalás idejének ésannak, hogy azon a választott védő megjelenni nem fog bevárására. Csakhogy ha ezt az elnök megteszi, megint csak ki van téve annak, hogy a főtárgyalást majd újból el kell halasztani mindaddig, mig a védőnek tetszeni fog tárgyalni akarni, mert megint csak ugy lesz, hogy nem fog találkozni védő, aki ilyen nagy ügyben a védelmet minden előkészület nélkül felelőssége tudatában kész lesz ellátni még akkor is, ha ezt a biróság akarná, amit, pedig ez annak a tudatában, hogy ezzel a vádlottnak létérdekét sérti meg, bizonyára akarni nem fog. Ezek szerint a Bp. 302. §. 4. bek., melynek célja és rendeltetése a főtárgyalás zavartalan és akadálymentes megtartását biztosítani, mai szövegezése mellett nemcsak elégtelennek és hatálytalannak, de teljesen értéktelennek bizonyult. A visszaélés folytán előállott állapotot összetett kezekkel azonban nézni nem lehetett. Kizárja ezt a jogállam fogalma. Ne felejtsük el, hogy nem babra megy a játék. Itt nem jogpolitika és nem céhérdekről van szó. A kérdés egyenesen az állami lét kérdése. Nem lehet tűrni azt, hogy a védő a védelem szabadságára és érinthetetlenségére hivatkozva az államhatalmat képviselő biróságnak fölébe helyezkedjék és azt egyik leglényegesebb feladatának teljesítésében gátolja, munkáját lehetetlenítse, idejét elpocsékoltassa. Hisz ez egyenesen az államhatalomnak a védelemmel szemben való meghátrálását, valóságos csődjét jelentené. Mit ér-