Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - Mellettes védő - hivatalból. (Bp. 302.§. 4. bek.)

72 üldözés lehetősége és hatékonysága közérdek. Közérdek, melyet az állam létérdekének veszélyeztetése nélkül figyelmen kivül hagyni senkinek, de különösen a védőnek, mint az igazságszolgáltatás egyik tényezőjének, nem szabad. A védelem, mely ezen magát tulteszi, létjogosultságát vesziti. Mert védni a jogosultságot ugyanaz a törvény adja meg és biztositja, amely a bűncselekmény megtorlását és a bűnös megbüntetését is egyben kötelezően ehr irja. A védő, aki ezt a határt be nem tartja, azt tudatosan átlépi, beszennyezi a helyet, melyet hivatásánál fogva betölt, méltatlanná válik azon tiszt viselésére, mely a védői névhez fűződik. A büntető igazságszolgáltatás feladatának a védő részéről ok nélkül való akadályozása, nehezítése, vagy meghiusitása ezek szerint is a védelem természetével ós a védői tiszt fogalmi lényegével ellenkezik. A büntetőperrendtartás 302. §. 4-ik bek. a bűnvádi eljárás egyik leglényegesebb feladatának, a főtárgyaiásnak sima és akadálymentes lefolytatását célozza biztosítani. Ezért rendeli, hogy: „Ha a védő oly ügyben, melyben a védelem a Bp. 56. §-a szerint nem mellőzhető, a főtárgyalásról elmarad, vagy idő előtt eltávozott, a főtárgyalás elnöke, amennyiben vádlott maga nem választ védőt, a jelenlévő ügyvédek közlíl a védelemre azonnal késznek nyilatkozót rendeli ki védőül s ha ez nem lehetséges, a főtárgyalást a biróság a mulasztását ki nem mentő ügyvéd költségére félbeszakítja vagy elnapolja" és ezenfelül sanctiokép még azt is elrendeli, hogy „a mulasztást elkövetett közvádló vagy ügyvéd felelősségre vonása végett a felebbvaló, illetőleg fegyelmi hatóságuk értesítendő." A törvényhely itt idézett szövege, mely a főtárgyalási elnöknek a jogot csak a főtárgyalás helyére, idejére és azon ügyvédek személyére korlátozottan adja meg, akik a főtárgyaláson éppen jelen vannak, az ezen szakasz által contemplált célt és szükségét, a főtárgyalás sima és akadálymentes lefolytatása biztosítását annak törvénybe iktatása idején teljesen kielégíteni látszott. Kitűnt azonban csakhamar, hogy a törvényhozó eziránybani hitében, feltevésében alaposan tévedett. Kezdetben ugyanis csak szórványosan, később azonban már mindinkább növekedő számmal fordultak elő olyan esetek, amelyekben nagyobbszabásu és közérdeklődést keltő ügyekben, olyanokban, ahol a védelem a törvény értelmében mellőzhetetlen, a védő majd a vádlottal előzetes egyetértéssel, majd ilyen nélkül is védői tisztéről azért, mert őt vagy vádlottat a biróság. vagy a tárgyaló elnök részéről valódi vagy vélt sérelem érte, védői tisztéről lemondott vagy a nyert megbízást a vádlott által visszavonatta, a védői emelvényt és tárgyalótermet tüntetésszerüleg oda- és vádlottat magára hagyta, mindezeket azon tisztán kivehető szándékkal és céllal, hogy számolva, a liivatalbóli védő rendelés nehézségeivel vagy lehetetlenségével a főtárgyalás megtartását lehetetlenné tegye, vagy annak folytatását legalább is ideig-óráig megakassza. Sőt arra is volt eset, hogy vádlott kényszeritette ugyanez ok- és célból a lemondásra. Pedig az ilyen eljárás annyival is kevésbé volt helyén, mert a törvény a sérelmek megtorlására és az ezek által netán okozott káros következmények elhárítására anuisíy is megfelelő módon gondoskodott. A. védői joggal való ilyetén visszaélések és az ezekből folyó vísszáságok jóllehet, hogy azok a biróság iránti köteles tisztelettel összeegyeztethetők nem voltak és semmikép sem szolgál-