Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - A hütlen elhagyás, mint a H. T. 80. §. a) pontja alá vont bontóok

66 Zsögöd szerint ezt akkor lehetne helyesen érzékeltetni, ha azt az orgánumot bele lehetne tenni a törvénybe, amellyel s amiként Szilágyi Dezső azt mondotta. A gyakorlat, a fentiek folytán, a 77-es abszolut bontóokot a 80. §. a) pontja alá eső viszonylagos okként is kezeli.6 A kérdés szárazon, ridegen, egyszerűen feltéve az, hogy a hűtlen elhagyás önmagában a magyar házassági törvény rendszerében lehet-e viszonylagos bontásokat létesítő tény? Ismerem az 1894:XXXI. t.-c. keletkezésekor kitermelt szélesmedrü, maradandó és értékes jogirodalmat és ismerem a feltett kérdésre vonatkozó vitaanyagot is. — Ismerem a vonatkozó magyar birói gyakorlat zsenge korszakát és azt a tiszteletre s követésre méltó szellemet, amely a magyar nobilis lélek sugallataként benne él azokban a poros aktákban, amelyeket gondolatkeltő és iránytmutató tanácsadókónt levéltári álmukból nehéz ügyekben látó szemeink elé varázsoltatunk. A régi betűk között a szellem valóban foszforeszkál. A fakult irások őrzik annak a liberális korszaknak megértő szellemét, amely bölcs birói intézkedésként a társadalmi szükségletet szolgálta, de ezek egyben önzetlen tanácsadóként figyelmez tétnek, hogy a legfőbb jó nem a magán-, hanem a közérdek: finis vero juris civilis est bonum publicum. A törvény szelleme: a kor szelleme. Ha a törvény nem rejti magában a kor szellemét, már nem törvény, hanem holt szöveg. De örökké ható törvény ez, amely az emberi társadalom erkölcsi felfogásának megfelelő igazságát őrzi. A házasság felbontásának kérdése, mint társadalmi probléma, a háború előtt az akkori kor szellemében volt mérendő, ma a háború utáni megváltozott viszonyok szellemében vizsgálandó és döntendő el. A múlt század végén én is ugy döntöttem volna, ahogy én a poros> aktákból kiérzem, de ha azok a fenkölt szellemű birák ma is a cürulisi szókben ülhetnének- leikökben a közjó szava hangosan visszhangzanék.7 A magyar közvélemény a magyar nemzet történetében kifejlődött nagy múltjához méltó tiszteletben tartja a Kúriát és a m. kir. Kúria is a háborút követő felfordult állapotok közepette is megőrizni tudta a nemzetnek a magyar igazságszolgáltatásba vetett lelki, egyensúlyát. Ezt a nagy nemzeti erkölcsi tőkét ma még nem is tudják kellően értékelni, de minél történelmibb szemléletbe kerül az a léleknélküli forradalom és szomorú korszaka, annál fényesebben fog kibontakozni a magyar bíróságok, történelmi értéke és a Kúriának az igazság eszményét óvó és védő nagysúlyú munkássága. Eme nézőpontból jogi institutionk mindenike külön tanulmányt igényelne és érdemelne. A magam részéről ily tanulmányokkal szi vesén foglalkoznám szélesebb keretekben is, azonban a jogesetek maguk is állandó, fel6 A kérdés gyakorlati szempontja megkövetelné, hogy a fenti statisztikai adatokból feltüntessem, hogy a „hűtlen elhagyás" ténye hány %-os arányban vonatik a 80. a) pontja alá, azonban erre a statisztikai adatok alapján lehetőség nincs. De a kérdésnek gyakorlati jelentőségét mutatja, hogy a jogi szakirodalom is széles körben foglalkozott ezzel a kérdéssel és a Kúriáig felkerült ügyekben is oly sokszor fordul elő, hogy az első bíróságok valóban gyakori kérdésként, kell ezzel foglalkozzanak. 7 A háború előtti közszellem helyes értéklésére utaló munkák közül különösen kiemelem: Szegfű Gyula: „Három nemzedék" c. munkáját.